JEGYZET – Az önkéntesség az egyik legnemesebb tett: vállalni valamit, amivel segíteni lehet. Nem cserébe, nem előre várva a fizetséget, de még a jótett helyébe jót várj igazát sem keresve, egyszerűen csak ott lenni, ahol arra a legnagyobb szükség van.
2015. október 13., 19:112015. október 13., 19:11
Leginkább természeti katasztrófák, járványok, háborúk idején jelentkezett a legtöbb önkéntes: ha kellett, fegyvert fogtak, romok alól, árhullámból embert mentettek, beteget ápoltak. Csak sajnos ezt a nagyon szép közösségi érzést is, annyi máshoz hasonlóan, durván félreértették a nép nevében ágáló, miénk a gyár, miénk a föld jelszóval tarháló, hirtelen polcra került senkik, a változásnak nevezett fordulat után pedig ezt a durva félreértést egy kicsit átszínezve, „önként és dalolva” vitték tovább – máig.
Előbb önkéntes munkának nevezték az ingyen dolgoztatott fiatalokat kőtörésnél, vasútépítésnél, de talán rájuk szólt valaki nagyfejű (mert a parancsra bármit megtevő párttitkároknak maguktól nem jutott ilyesmi eszükbe), és átkeresztelték az egész építőtábor-mozgalmat hazafias munkának. És fokozták hosszú éveken át: vasárnap (nehogy valakinek eszébe jusson templomba menni!) berendelték a gyerekeket az iskolába, udvart takarítani, ki-behordani ezt-azt, természetesen szintén hazafias alapon.
De gyűjtöttünk ócskavasat, papírt – aki megélte, emlékszik rá. A sorkatonák – békeidő lévén – honvédelem helyett kukoricát törtek, csatornákat ástak, az emberek pedig ezeket az „önkéntességeket” a hadsereg munkaköri leírásába tartozónak hitték. Vagy tíz évvel ezelőtt például elöntötte az ár az egyik moldvai falut, a helybéliek térdig álltak a vízben a kocsmában, harciasan lóbálták a sörösüvegeket, és egyre hangosabban követelték, jöjjenek már a katonák és kezdjék a mentést.
Mostanában egyre gyakrabban látom a tévériportokban, ahogy a fiatal „önkéntesek” bunkó, saját piszkát hanyagul otthagyó „turisták” után kirándulóhelyeket vagy városi parkokat, folyópartokat tisztítanak meg a rengeteg szeméttől. Nem háborognak, hisz együtt vannak, kint a szabadban, talán még versenyeznek is, kinek a zsákja telik meg hamarább, arra nem gondolnak, hogy valójában afféle újkori rabszolgaság szenvedő alanyai lettek. Igaz, nem így, még csak hazafiasnak sem nevezik, hanem önkéntesnek. És az ugyebár egészen más: szépen hangzó, nemes cselekedet!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!