2012. augusztus 27., 07:552012. augusztus 27., 07:55
Valóban, miért is akarunk mi mindig mindenkinél többet?! Nem akarunk, ez csak rémhír, tévhit, divatos szóval: hazugság. Az viszont egyáltalán nem mindegy, milyen az a kenyér, illetve a mellé feltálalt cirkusz. Mert ha túl sokba kerül, akkor inkább nem kérünk belőlük, és valami új jelszó után nézünk.
Mindez épp mostanság vált nagyon időszerűvé, amikor úton-útfélen azt hallani, hogy fél évszázadosnál is régebbi melegrekordok dőlnek halomba, s ha még csak hőség volna, némi kis záporeső, zivatar, egye fene, akár tornádó kíséretében, még azt is elfogadnók. De az aszály is olyan mértékű, hogy a hatvanöt év előtti szárazság csúcsai fölé ácsingózik. Ha pedig aszály, akkor az élelmiszerárak… Csak nem csökkennek? Jaj, miket beszélek, hát a tavalyi rekordtermés után olcsóbb lett bármi is?! Na ugye! Azoknak pedig, akik arról mernek beszélni, hogy azért voltak már a mához közelebb is hasonló évek, a félénk hangjukat elnyomja a sok károgás: ha éhen nem veszünk, de megfagyunk a télen, mivel a gatyánkat is elzálogosítjuk majd egy falatka kenyérért. Egek, mi lesz itt?! S már majdnem elragad a hírek mellől a kétségbeesés, mikor bemondják a következő újságot, ami ezúttal nem a gyomorszájunkat, hanem a halántékunkat célozza meg, lévén, hogy a legaktuálisabb politikai hajcihőt híreli.
Egyébként szóra sem érdemes, éppen mi van soron, mert mire leírom, már jön az újabb hír arról, hogy ki kit figyel és figyeltet, kit hallgat vagy lehallgat, kit szid, és kinek puszilgatja az ülepét… szóval cirkusz van bőven. S a piac törvényei szerint minél nagyobb a kínálat, annál alacsonyabb az ár. Örvendezzünk hát, és ne foglalkozzunk a felívelő élelmiszerárakkal, hiszen a cirkusz egyre olcsóbb. A hangvétel már egy ideje úgyis a piaci légy szintjén szálldos, ami természetes, hiszen a drága időt nem szabad holmi cizellált szavak keresésére vesztegetni, úgysem volna érvényes a finomkodás, csak ha mindkét fél részéről tapasztalható. Az viszont dupla pocsékolás, ami ínséges-aszályos időben megengedhetetlen luxus. Ragaszkodjunk hát nyugodtan a verbális vagdalkozáshoz, és ne feledjük: az ókori arénák közönsége akkor volt igazán elégedett, ha sok vér áztatta a porondot, sőt előfordult, hogy örömében még a kenyérről is képes volt elterelni a gondolatait.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok