2012. június 08., 11:072012. június 08., 11:07
Nem azért, hogy eleget tégy a több évtizedes hagyománynak és jó szokásodnak, és mégiscsak elküld a száz dolcsit; nem, dehogy. Azért, mert neked sem tesz már jót a tengerparti ózonlyukas napsütés, ráadásul biztos, hogy a turisztikai ügynökségek egy halom pénzt vettek ki a zsebedből. Éppen ezért gyere haza, inkább töltsd el itt ezt a hétvégét, hisz az igazi high-life nem ott a Föld túlsó oldalán, hanem itt van minálunk. Nem számít, hogy a munkanélküli-segélyem is lejárt, és szociális támogatást sem kapok, manapság mifelénk az embernek még pénzre sincs szüksége ahhoz, hogy jól éljen.
Elég, ha figyelemmel követi politikusaink választási kampányát. Ezelőtt négy évvel csak egy-egy feliratozott golyóstollat, sapkát, esernyőt szedtem össze, igaz, legalább négy-öt párttól. De most… Van már öt esőköpenyem, három, különböző méretű gumicsizmám, kétpolcnyi cukrom, tíz liter olajam, nyolc kiló puliszkalisztem, huszonkét öngyújtóm, és annyi pólóm, hogy focicsapatot tudnék belőle öltöztetni – két rend felszereléssel. A minap meg százhúsz lejes értékjegyeket is osztogattak, amiket az egyik jelölt sarki boltjában lehetett értékesíteni. De hová vegyek több élelmet, hisz így is ki kellett vernem a kamrám egyik falát! A mi kis köves utcánkról még nem is meséltem.
Tudod, az éjjel lepiskótázták, de úgy, hogy a maradék díszköveket mind nekem hagyták. Ki is cseréltem a konyhai linóleumot. Most zárom soraim, mert sietek, hogy előételként az egyik pártnál kapjak be vagy két adag gulyást, majd főeledelként egy másik alakulatnál néhány micscset meg egy sört. Aztán kimegyek a közeli park déli részébe, hogy az egyik jelölt mérje meg a vérnyomásom, utána meg rohanok át az északi oldalába, hogy a másik lásson el jogi tanácsokkal. A művelődésről sem feledkezem meg, csak azt nem tudom, hogy a ma esti hat, különböző ingyenes koncert közül melyiket válasszam? Szóval Bátyuskám, lásd be, hogy megéri hazaruccanni. Bár e hétvégére. Aztán hétfőn visszarepülsz. És magaddal viszel engem is Amerikába.
Szeretettel, unokaöcséd-keresztfiad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok