Disznóságok

Bármennyire is agresszív, ragályos vírusról van szó, legyen akármennyire is nehéz a járvány megfékezése, nyilvánvaló, hogy a romániai szakhatóságok nem tettek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a kórokozó ne terjedjen rohamléptekben az ország egyik megyéjéből a másikba. Már az első, Szatmárnémetiben tavaly jegyzett megbetegedés után riadókészültségbe kellett volna lépni, nem pedig megvárni, amíg a pestis idén felbukkan a Duna-deltában is, ahol lehetetlenség feltartóztatni.

A helyzet tehát kilátástalannak tűnik. Mindhiába szólítja fel kétnaponta az államfő a kormányt a hatékony intézkedések foganatosítására, az ügyészség vizsgálódhat bármennyit az illetékes hatóságok felelősségével kapcsolatban, a rengeteg félremagyarázás közepette sajnos az állattartó gazdák és a sertéshizlaldát működtető vállalkozók isszák meg az egésznek a levét. És ami a legrosszabb: sokan hajlamosak a lakosságot kikiáltani bűnbaknak. Kovászna megye főállatorvosa szerint például felelőtlen polgárok egy olyan Tulcea megyei településről hurcolták be a vírust kóstolóval Háromszék szomszédságába, Buzău megyébe, amelyet nemrég gócpontnak nyilvánítottak.

Ha így lenne, az valóban bűnös mulasztásnak számítana, csakhogy az eddigi vizsgálatok nem erősítették meg, miszerint a látogatók húst is vittek magukkal a fertőzött övezetből. Állítják, nem hoztak magukkal állati eredetű terméket, ettől függetlenül persze szennyeződött ruházattal, használati eszközökkel ugyancsak elhurcolhatták a kórokozót. Csakhogy emiatt nem a mozgás szabadságának jogával élő tulceai lakos tehető felelőssé, hanem azok a helyi illetékesek, akik nem vezettek be vesztegzárat, nem tájékoztatták kellőképpen a jónépet a betegség terjedésének mikéntjéről, a felmerülő veszélyekről.

És persze nem segíti az ügyet a hajmeresztő aranyköpéseiről elhíresült mezőgazdasági miniszter minapi megállapítása sem, miszerint az állami hatóságokat semmiféle felelősség nem terheli a sertéspestis vonatkozásában, rajtuk nem múlt/múlik a járvány terjedése, és aki ennek ellenére bírálni merészel, az csakis a vegetáriánus lobbi aktivistája lehet. És még mindig nincs vége, mert a másik oldalról meg az állatok jogaiért síkra szálló kolozsvári irodalomkutatótól kapjuk a fejmosást – mármint az erdélyi magyar sajtó –, hogy fikarcnyi részvéttel nem viseltetünk a haszonállatok szenvedésével, elpusztításával kapcsolatban, és micsoda dolog, hogy „sterilen” lesertésezünk disznót, malacot.

Természetesen ez az a kategória, ami nemigen érdemel kommentárt. A baj csak az, hogy a feltartóztathatatlanul terjedő járvány közepette egyre nagyobb tér jut a hasonló konteóknak és sületlenségeknek, és riasztóan elsikkad a lényeg. Hogy az elmulasztott intézkedések, a lakosság hiányos tájékoztatása miatt súlyos pénzügyi veszteséget kénytelenek elszenvedni a sertéstartók és a velük kapcsolatban álló felvásárlók, exportőrök, vágóhidak és húsfeldolgozó üzemek. És ez a legnagyobb disznóság.