2010. március 04., 12:092010. március 04., 12:09
Mára viszont változott a helyzet: a korrupció vádja mintha nem számítana szitokszónak, a megvesztegetéssel gyanúsított politikusokat pedig nem feltétlenül közösíti ki soraiból a társadalom. Néhány évig tartó politikai remetesége után a többrendbeli megvesztegetéssel és befolyással üzérkedéssel vádolt Adrian Năstase exkormányfőt például ismét a közélet középpontjában látjuk, sőt kicsin múlt, hogy másfél héttel ezelőtt nem ő vette át de jure is a hatalmat az ellenzéki szociáldemokratáknál. De ott van Mircia Gutău, Râmnicu Vâlcea kenőpénz elfogadása miatt februárban három és fél év szabadságvesztésre ítélt volt polgármesterének esete, akinek erkölcsi rehabilitálásáért több ezer aláírás gyűlt össze az Olt-parti városban, sőt a helyi tanácsosok díszpolgárrá avatták. Márpedig nagyon sokat elmond egy társadalomnak a csúszópénzadással és elfogadással szemben viseltetett hozzáállásáról, ha sokan azzal kelnek egy-egy, korrupció gyanújával bilincsre vert vagy elítélt elöljáró védelmére, hogy emezeknél nagyobb korruptak szabadon sétálnak az utcán. Ilyen közhangulat közepette nehéz eldönteni, előrelépésnek vagy önigazolásnak vegyük a korrupcióellenes ügyészség tavalyi tevékenységéről szóló mérleget, miszerint 2008-hoz képest nőtt azoknak a személyeknek a száma, akik ellen korrupció miatt vádat emeltek (552) vagy akiket jogerősen elítéltek (131), és közöttük szép számmal akadnak bírák, rendőrök, ügyvédek, politikusok. Ki-ki döntse el, mindez sok vagy kevés. Az azonban biztos: egyre kevésbé hihető azoknak az állítása, akik szerint a DNA politikai távirányítással működik, és csak Traian Băsescu ellenfeleire vadászik. A hűvösön csücsülő, a kormányzó demokratákhoz tartozó korrupt oltyánok, Solomon és Gutău erről sokat tudnának mesélni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.