2011. január 07., 10:472011. január 07., 10:47
Ez pedig nem más, mint a diplomácia, amelyet a bukaresti külügyérek szinte tökélyre fejlesztve műveltek – Erdély megszerzésétől az európai uniós csatlakozás kilobbizásán át az Ukrajnával a Fekete-tenger kontinentális talapzata fölött folytatott nemzetközi perben aratott diadalig számos siker jelzi a román diplomaták rátermettségét.
Persze a hisztériához a belpolitikai helyzet is hozzájárult, hiszen az ellenzékkel szimpatizáló sajtóorgánumok még azt követően is a kudarc tényét sulykolták, illetve a kormányt és az államfőt szidalmazó ellenzéki politikusokat szólaltatták meg, hogy a külügyminiszter, illetve számos más illetékes jelezte: félreértésről van szó. Nem mintha amúgy nyugodt szívvel kejelenthető lenne, hogy Románia százszázalékosan méltó a schengeni tagságra. A német és francia bírálat – miszerint olyan országok, amelyekben virágzik a korrupció, és az igazságügyi rendszer reformja is elakadt, nem méltóak a schengeni tagságra –helytállóságát nehéz vitatni. Csakhogy ezzel igencsak megkéstek – ezek rendezését még az európai uniós csatlakozás feltételéül kellett volna szabni, hiszen szinte borítékolható volt, hogy a bukaresti illetékesek az „elitklubba” bekerülve már nem tartják olyan fontosnak a reformokat.
Ezt a bakit próbálja most Berlin és Párizs jóvátenni a schengeni csatlakozás halasztásának szorgalmazásával, ami amolyan eső után köpönyeg hozzáállás, de jelenleg úgy tűnik, sikerrel jár majd. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni a szánalmas román reakciók mellett sem Teodor Baconschi román külügyminiszter zsarolási kísérletétől Traian Băsescu államfő semmilyen konkrét következménnyel nem járó felelősségvállalásán át Adrian Severin Párizs címére megfogalmazott frusztrált kirohanásaiig. Mert valljuk be: lehet, hogy román állampolgárként valóban kellemetlen érzés, hogy ideiglenesen kívül rekedhetünk az elitklub legelitebb helyiségén – de elsősorban a mi érdekünk, hogy Romániában végre érdemi lépések történjenek a korrupció felszámolására és az igazságügy rendbe tételére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok