2011. szeptember 07., 09:092011. szeptember 07., 09:09
És valljuk be, a gazdasági válság erősítette a bányanyitás mellett szóló érveket. Az arany ára az égbe szökött, a kitermelésből befolyó bányajáradék és a román államot részvényesként megillető haszonrész egy olyan időszakban folyhatna be az államkasszába, amikor a román gazdaság ezer sebből vérzik. A bányanyitás a foglalkoztatottsági rátán is lendítene. Olyan lenne, mint egy afféle valutaalapi hitel, amelyet vissza sem kell fizetni. Csak ne kellene azokkal a fránya környezeti kockázatokkal számolni. Mert ezek jelentik a probléma lényegét. Akik Kelemen Hunor fenekén akarták elverni a port, mert a miniszter régészeti szempontból zöld utat engedett a bányanyitásnak, nem a lényegről beszéltek. A lényeg ugyanis a cián.
Tavaly a Mexikói- öbölben történt olajkatasztrófa és a magyarországi vörösiszapömlés, idén a fukusimai atomkatasztrófa is bizonyította, a fegyelmezettebb társadalmak, a fejlettebb gazdaságok sem védettek. Ott is történnek váratlan események, amelyek aztán katasztrofális következményekkel járnak. Nem lehet olyan gátat építeni, amely ne jelentene kockázatot. Különösen, ha a gát méregtavat tart a magasban.
Borbély László környezetvédelmi miniszter untig ismételt álláspontja – mely szerint csak akkor bocsátja ki a környezetvédelmi engedélyt, ha megígérik, hogy a veszélyes szint alá csökkentik a cián koncentrációját – afféle szakmai fügefalevél. Egy politikai döntés szemérmét takarja. A beruházó ugyanis bármit megígérhet. Az engedély kibocsátásával a lavina elindul. Ami azután következik, azt a román állam sem tudja maradéktalanul az ellenőrzése alatt tartani. A továbbiakban az arany diktál majd.
Az RMDSZ helyzete nehéz. Voltaképpen nem akarja a bányanyitást, de nem is tartja azt olyan súlyos kérdésnek, amely miatt érdemes lenne felrúgni a koalíciót. Ebben a helyzetben két út áll a szövetség előtt. Vagy megpróbálja Verespatakot egy magyar szempontból sarkalatos kérdéssel – például a régiók kedvező átszervezésével – összecsomagolni, vagy lemond a környezetvédelmi tárcáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok