2011. augusztus 02., 08:002011. augusztus 02., 08:00
A dettai történetben a közbiztonság javulására áhítozó polgárok számára nem önmagában a bűnözők léte a megdöbbentő, hiszen minden maffiózótól sohasem szabadítható meg a világ; a szomorú az, ahogyan a nyomozó hatóságok képesek kontrollt gyakorolni a bűnbandák tevékenysége fölött.
Nos, ez Dettán enyhén szólva sem sikerült a rendőrségnek, hiszen az alvilág zavartalan tombolása mindig a rendvédelmi szervek gyengeségéről árulkodik, az viszont egyenesen a Csupasz pisztoly típusú rendőrvígjátékba illő epizód, hogy az elhíresült incidenskor a városi rendőrkapitány a 112-es segélyhívószámon kért segítséget…
Ez a „határozott” fellépés sajnos nem egyedi eset, hanem egészében jellemző a közbiztonság szavatolására hivatott romániai szervekre. A kolozsvári polgármesteri hivatal a napokban közleményben tette közhírré, hogy elrendelte egy külvárosi játszótér felszámolását, mivel a parkot esténként ellepték a suhancok, akiknek lármája és vandál cselekedetei zavarták a környék lakóinak nyugalmát, a rendőrség és a csendőrség által néhányszor kiszabott bírságok pedig nem vezettek eredményre. Ahelyett tehát, hogy a randalírozó fiatalokat keményebb hatósági fellépéssel térítették volna jó útra, az önkormányzat úgy „oldotta meg” a problémát, hogy megszűntette a játszóteret.
A hatóságok ehhez hasonló erőtlensége, álmegoldása láttán ne csodálkozzunk azon, hogy a vandálok, kis- és nagystílű bűnözők szemberöhögik az intézkedő rendőrt. „A rendőri munkában az erélyességnek kell párosulnia a törvénnyel és az alapossággal” – szögezte le tegnap a dettai eset kiértékelésén az országos rendőrfőkapitány. Biztató, hogy elméletben legalább tudják, hogyan kellene csinálni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!