2012. április 23., 08:582012. április 23., 08:58
„Szerencsére” mindig ott bujkál ama bizonyos ha: a sajtó vegytiszta szabadsága – nálunk felé legalábbis – politikai boszorkánykonyhák lombikmestereinek varázspálca-suhintásán múlik, a tudás pedig, az igazi – hatalmat adó, folyamatosan táplált általános műveltség – egyre inkább várat magára. A legkitartóbban bíráló hírműsor jakobinus indulatú, a visszaéléseket következetesen feltáró újságírónője például bemutatja legújabb „leletét”: az óriási közpénzeken úgymond irodabútort beszerző lenyúlást.
A feltárást segítő indulatával nincs baj, kár, hogy az oknyomozást alátámasztani hivatott általános műveltség is megrekedt a jakobinus szinten. Nem érti ugyanis, hogy a beszerzett bútorok mellett miért szerepel a Louis Philippe-stílus. Vagyis nem tudja, ki volt Lajos Fülöp, és azt sem, hogy a könnyebbség kedvéért a franciák a királyaik nevéhez kötik a belső berendezések stíluskorszakait. Fentiek ismeretének hiányában szinte monomániásan ismételgeti, hogy ki a csuda az a Louis Philippe. Meghívottjai közül valaki ugyan félszájjal megkockáztatja, hogy az utolsó francia király, na de az már a jakobinus idők, sőt a császárság utánra esik, nem csoda, hogy elengedi a füle mellett, illetve odaszól a vonalban lévő Marga profeszszornak, hátha ő tudja, ki volt ez a hírhedett „műbútorasztalos”.
A volt kolozsvári rektor erre olyan arcot vágott, amilyet esetleg Beethoven vághatott volna, ha arra szólítják fel, hogy ha állítólag ért a zenéhez, vigye fel a zongorát a második emeletre. S ezzel azonnal élét is veszítette a szamurájkardnak szánt oknyomozás. Ugyanúgy, mint az az esszébe bújtatott eszmefuttatás, hogy mi köze egy alaptörvénynek holmi szellemjárásokhoz. A szellemesnek szánt sorok viszont egyszerűen csak arról árulkodtak, hogy írójuk legföljebb a skót kastélyok kísértethistóriáiról hallott, de a modern jogállamok alapjául szolgáló, körülbelül negyedévezreddel ezelőtt keletkezett Montesquieu-műről, A törvények szelleme című felvilágosodás kori értekezésről nem.
Ahogy a magát a szokványos szóhasználattól megszabadulónak tartó kis riporternő is azt hitte, műveltebbnek hat, ha nem fodrokról beszél a ruhakiállításon, hanem azt mondja, hogy a szoknyák krinolinokkal vannak tele. Íme, mi lett a csodás varázserőből: továbbra is ott rejlik a mesék mélyén, a hatalmi jelvények pedig?! Egy kicsorbult jogar s egy lottyadt (ország)alma.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok