2011. március 25., 09:242011. március 25., 09:24
A demokrata-liberálisok (PDL) ezúttal a 2001/215-ös számú helyhatósági törvényt szeretnék úgy módosítani, hogy felduzzasszák a polgármesterek sok helységben amúgy is túlfeszülő hatalmát. Nem elég, hogy az eddigi rendelkezések gyengéit meg a nagyjából azonos színű prefektusok néma cinkosságát kihasználva egyes elöljárók apjuktól, anyjuktól örökölt birtokként kezelték a települést és annak vagyonát, ezentúl a helyi önkormányzatok teljes mellőzésével tehetik meg azt. Fittyet hányva a hatalmi ágak szétválasztására, a tervezet szerint a tanácsüléseken a végrehajtó polgármesterek átmehetnek törvényhozó polgármesterekbe, miután gyűlést vezethetnének és szavazati jogot is kapnának.
A sok helyen amúgy is csak statisztaszerephez jutó választott testület akár ki is vonulhat a színről, mert a „bíró” lesz az, aki javasol, győzköd, majd szavazatával megadja az irányvonalat. Ha az RMDSZ kiáll egy efféle tervezet mellett, nemcsak a polgármesterek pártjaként emlegetett koalíciós partner elöljáróit hozza helyzetbe, hanem saját város- meg községgazdáit is. De ez a helyzet lehet rossz is, főleg a választópolgárok – és egyáltalán a demokrácia – szemszögéből. Nem elég, hogy – főleg falvakon – eddig is az olyan, amilyen szellemi útravalóval érkezett polgármester volt a hangadó, még inkább elnémulnak a képviselő-testületben elvétve előforduló értelmiségiek vagy értelmes emberek.
Amennyiben az RMDSZ számára a sokszor vérhűséggel felérő koalíciós szerződés kötelez, és mégis kiáll a hónap végéig a kabinet elé kerülő tervezet mellett, testvéri gesztusát csak akkor fogadhatnánk el, ha abból a kisöcs – azaz mi, magyarok – is nyernénk valamit. Ha pártunk érdek-képviseleti szövetségként akar megnyilvánulni, akkor úgy nyúl a 215-ös törvényhez, hogy a 20 százalékos nyelvküszöböt 10 százalékosra próbálja letornáztatni. Ha meg lesz belőle egy kompromisszumos 15 százalék, mint Iveta Radicová szlovák finomvegyes kormányában, akkor végre mi is megérezhetjük a nem túl jó szagú politika „valamit valamiért” illatát. Amennyiben a pozsonyi parlament is rábólint a szlovák kormány kezdeményezésére, a Felvidéken az eddigi 656 település mellett további 73 válik kétnyelvűvé. Ha már teszünk valamit, akkor a 20 százalék alá süllyedt kincses Kolozsvárunkért mi is megtehetünk ennyit!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!