JEGYZET – Kisebbfajta csoda történt Nagyváradon: a tavasz óta zajló hatalmas túrás-fúrás során először fordult elő a határidő betartása, sőt az azóta elszenvedett rengeteg kellemetlenséget enyhítő bónuszként egy nappal meg is előzve a bejelentett terminust megindult a villamos.
2015. szeptember 15., 22:522015. szeptember 15., 22:52
A téren közben továbbra is tart a munka, az árkok kiásva ásítoznak, aki nem akarja vagy nem meri átlépni-átugrani, az billeghet a hevenyészetten odadobott áthidaló rácsokon, por, homok, kavics, ha esik az eső, akkor nyúlós latyak – de az emberek egyre konokabbul gyűrik le az akadályokat, és mennek úti céljuk felé.
Egyik nap én is azt gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, lesz, ami lesz, megpróbálom, és neki is vágtam ennek a túlélő show-ba illő menetnek. Persze sem fele királyságot, sem királyi élettársat nem helyezett senki kilátásba, de hát nem is vagyunk a mesében, hogy ilyesmire csak gondolni is mernénk. A kerülőutak helyett ilyen kalandokra vállalkozók egyre nagyobb számát látva megnyugodtam, hogy nemcsak én vagyok türelmetlen és a rengeteg zajtól-kosztól az idegbaj közelébe jutó, hanem mások is.
Na de valóban most már kezd pofásodni a tér, alakulgat, s ez a tanévkezdet előtt egy nappal meginduló villamosközlekedés igazán jól esett. Nem akarok nagyot mondani, de megkockáztatom a feltevést, hátha itt nálunk nem éppen annyira velőkig ható a korrupció, hogy a pénzek erre-arra mozgatása miatt félbe kellene hagyni mindent, ahogy az a különböző autósztráda-szakaszokon vagy egyéb munkálatok során történik. Lehet, hogy volt itt is hasonló kísérlet, mert a felfordulás kezdetekor június közepére ígérték a villamost, szeptemberre a normális buszjáratot, de távol álljon tőlem a rosszmájúság, illetve az ünneprontás szándéka.
Ugyanúgy örülök, mint a többi váradi, hogy ezt sikerült betartani. Most még annak örülnék – és ezt nem suttogom, hallják csak meg azok, akiket illet –, ha a tanfelügyelőség nem akarna túlbuzgóságában túllicitálni mindenkin az iskolai bentlakásokba invitált hatszáz migráns hívogatásával. Nem szándékozom riogatni senkit, épp csak megkérdezem: a feje tetején álló, majdnem minden utcában valamit túró-fúró állapothoz már csak az összevissza bóklászó migránsok hiányoznak? Nem hiszem!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!