2012. február 10., 10:222012. február 10., 10:22
Mindez hol máshol történhetett volna, mint Nagy-Britanniában, ahol az egyik helyi mobilszolgáltató és a YouGov nevű cég felmérést végeztetett, hogy kiderítse, mit szólnak a munkavállalók ahhoz, hogy munkaadóik időről időre csapatépítő tréningnek nevezett tortúrákra cipelik őket, ahol többek között sziklamászás, vadvízi evezés és szembekötősdi révén kívánják elérni, hogy jobban összeforrjon a munkahelyi közösség. A tanulmányból viszont kiderül, hogy az ilyen eseményeken részt vevő alkalmazottak jelentős többsége gyűlöli a tréningeket, így a szándékolttal éppen ellentétes eredményt értek el. Viszont az egyszerű, vállalati evészetek-ivászatok mindenkinél pozitív osztályzatot kaptak.
Nem azért, de látatlanban mondom, hogy én az egész felmérésre fordított összeg huszadrészéért is hajlandó lettem volna mindezt elmondani. A műfajnak – ami jórészt Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban elterjedt, de ma már nemcsak – már eleve az a leggyengébb pontja, hogy az embert kényszeríteni akarják, hogy jól érezze magát, és mindez a szabadidejében történik, amikor inkább a családjával vagy a barátaival kirándulna, vagy elmenne egy szórakozóhelyre, esetleg olvasna. Nem tudom, az olvasó hogy van vele, én már gimnazistakoromban sem kedveltem azokat a diáktársaimat, akik a kirándulásokon vagy akár csak az egyszerű házibulikon mindenáron szervezni akartak valami csoportépítő közös programot, ezért nem hagyták az embert nyugodtan szórakozni. Ehelyett néha irritálóan agresszív módon ragaszkodtak ahhoz, hogy activityzzünk, vagy játsszuk az „Elalszik a város” című detektívjátékot. Én viszont valahogy úgy éreztem, hogy a kötetlen szórakozás éppen attól lesz kötetlen, ha nem akarunk mindenáron programokat szervezni közben.
Nota bene a most közzé tett brit felmérés pozitív elmozdulás jele lehet, a megrendelő multicég illetékeseiben ugyanis gyanút kelthetett, hogy a kalandtúrákra fordított tengernyi pénz ellenére sem jobb a munkahelyi légkör és a csapatmunka. Mivel pedig válság is van, jobb nem fölösleges dolgokra herdálni a pénzt. Hogy közgazdasági kifejezéssel éljünk: végre észrevették, hogy a kínálat nem találkozott a kereslettel. És így, a kötelező csapatépítések nélkül végre valóban adott a lehetőség arra, hogy jó csapatok alakuljanak ki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok