2011. június 23., 09:332011. június 23., 09:33
Jó csajos pletykálkodás kerekedik abból a történetből, hogy a dédnagymamát 13 évesen adták férjhez egy nagygazdához, és elvárták tőle, hogy vacsorát főzzön a kapásoknak. Ám, amikor a megfáradt napszámosok a ház urával hazatértek, az ebédlőasztal alá bújva találták a fiatalasszonyt, amint önfeledten babázott. A másik nagymama pedig az állandó női hiúságot példázza, hiszen a világháború kitörésének hírére azonnal szólt a cselédnek, hozza a jéghideg vizet, hogy beáztassa a lábát, mert a mindig egy számmal kisebb cipőt másként nem tudta felhúzni, márpedig menekülni mezítláb nem lehetett.
Azon viszont nagyokat kacagunk, hogy a libák minden szombaton hajnalban felültek a szekérre, mert megtanulták, hogy akkor indulnak a vásárba. A nagymama ugyanis olyan sokat kért a ludakért, hogy soha senki nem vett meg egyet sem, így a hatalmas tömött madarak minden szombaton bekirándultak a vásárba, majd este hazadöcögtek a szekéren. Hüledezni lehet, hogy az akkor pár hónapos nagymamát az akkor fiatal és bohó nagynéni kipottyantotta a pólyából, és csak akkor vette észre, hogy nincs meg az apróka kislány, amikor hazaért. A járőrőző katonák találtak rá a nagy hóban sivalkodó csöppségre, és a kaszárnyában melengették, amíg a rémült pesztonka megérkezett. A dédmama pedig nagy mozgalmi harcos volt, kiültek a dombra, és sárgöröngyökkel dobálták a sztrájktörőket. Hogy mi a sztrájktörő? Na várj csak... És azt mondtam már, amikor nagyapám hazaszökött a fogságból, és akkora volt a haja meg a szakálla, hogy a saját édesanyja nem ismerte meg, utána pedig hetekig rejtegették a padláson? Hát azért, nehogy elvigyék fogságba. És azt, hogy az üknagynéni szekérre ült, és Doberdóig ment, hogy férjét felkutassa? Doberdó Olaszországban van, és nagy csaták voltak ott nagyon régen. És megtalálta? Nem, nyoma veszett, mint sok más ezer katonának. Ezen az újramesélt történeten leginkább a nagymama lepődik meg, és óvatosan helyesbít: nem szekérrel, vonattal, nem Doberdóba, hanem Mărăşeşti-be. Az én változatom mindenképpen szimpatikusabb, romantikusabb, remélem Zsófi azt jegyzi meg, és meséli tovább. Mert így születnek a családi legendák.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!