VEZÉRCIKK – A romániai egészségügy legnagyobb problémája, hogy a betegség nem tud masszívan emigrálni: a nyavalyákkal itthon kell megbirkóznia egy olyan államnak, amely uniós sereghajtó a betegellátásra, megelőzésre fordított pénzösszegek terén.
2014. április 22., 19:292014. április 22., 19:29
A szakminisztérium most azzal akar valamennyit spórolni, hogy ha például a lábtöréssel kórházba szállított páciens cukorbeteg, az intézménynek ne kelljen biztosítania az inzulint – a beteg hozza magával a korábban a háziorvos által felírt adagot, hogy így pénzt takarítsanak meg.
Csakhogy ezzel nem orvosolják a problémákat, hanem inkább súlyosbítják azokat, ugyanis a romániai egészségügy rákfenéje éppen az a hozzáállás, miszerint nem a beteg az első, hanem csupán egy olyan rendszer fenntartója, amely bármelyik pillanatban összeomolhat.
Egy tavalyi felmérés szerint a román állam évente 500 dollárt költ év/fő arányban az egészségügyre, ami negatív európai uniós csúcs. Magyarország 1100 dollárral szerepel a listán, amelyet Franciaország vezet 5000 dollárral.
A különbség akkor válik igazán fájdalmassá, ha ezen számok tükrében megnézzük például a gyermekelhalálozási statisztikákat: miközben nálunk évente 1000 főre 13 ötévesnél fiatalabb elhunyt gyermek jut, Franciaországban csupán négy. Ilyen körülmények között „adjá magát”, hogy a remélt átlagélethossz is itt a legalacsonyabb az Unióban: 73 év és öt hónap.
A gazdag országok egyik alapelve, hogy az állampolgár az első: őt szolgálja ki az intézményrendszer, és nem fordítva. Az egészségügybe fektetett sok pénz hosszú távon busásan megtérül: egy egészségesebb társadalomban jóval nagyobb a munkaerő, ami a gazdasági növekedés motorja. Ezt nálunk is tudják, dehát az illetékesek folyton azt hangoztatják, hogy nincs miből.
Az egészségbiztosításokból befolyó összeggel csak a tátongó lyukakat tudják itt-ott foldozgatni, ezért ha elfogy a kötszer és a gyógyszer, hát hozzon a beteg magának. Ilyen körülmények között még fontosabbá válik az egészséges életmód, ami már rajtunk múlik, és nem a beteg államon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!