
A héten több olyan hír is érkezett Bukarestből, amely a lehető leghátrányosabb Erdély és a Partium számára.
2013. május 24., 10:092013. május 24., 10:09
2013. május 24., 10:092013. május 24., 10:09
Egyrészt a verespataki ciános aranybánya-beruházás ügyében: egyes értesülések szerint a környezetvédelmi engedélyről döntő, kormányzati tárcaközi bizottság szakértői két héttel ezelőtt a bányanyitás mellett foglaltak állást.
Másrészt az is kiderült, hogy a kormány a jövő héten végleg felbontja a szerződést az észak-erdélyi autópályát építő amerikai Bechtel céggel. Harmadrészt azt is bejelentették, hogy zöld jelzést kapnak a palagáz utáni kutatások, amelynek nyomán – ha a kitermelés is elkezdődik – veszélybe kerülhetnek Bihar megyében a termálvízforrások.
A verespataki beruházás kapcsán már számtalanszor elhangzott, milyen környezetvédelmi veszélyeket hordoz magában. Ugyanakkor az eddigi hírek alapján úgy tűnik: a Ponta-kormány – annak ellenére, hogy a kormányfő korábban maga is a beruházás ellen foglalt állást – immár nem zárkózik el az elől, hogy megadja a kitermelési engedélyt a kanadai–román RMGC-nek. Hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetben miért is mondana le egy olyan beruházásról, amely dollár százmilliókat hozhat a román államkasszába? Főleg olyan körülmények között, hogy nem Bukarest közvetlen szomszédságában marad mérgezett, holdbéli táj a kitermelés után, és nem Bukarestet fenyegeti egy esetleges környezeti katasztrófa, hanem több száz kilométerre fekvő vidékeket? Hasonló a helyzet a palagáz-beruházással is. Miért aggódjon Bukarest a félix- vagy püspökfürdői termálvízért, amikor a kutatást és az esetleges kitermelést végző cégek oda fizetik majd be a különböző illetékeket és járadékokat, az esetleges károkat viszont nem ő szenvedi majd el közvetlenül?
Az észak-erdélyi autópálya kapcsán valóban véget kellett vetni a patthelyzetnek, ami amiatt alakult ki, hogy a román állam nem fizetett a kivitelezőnek. Most felbontják a szerződést, de a jövő homályba vész – a kormánynak egyelőre semmilyen konkrét elképzelése nincs arról, mikor és hogyan épül majd tovább a Nagyváradot Kolozsváron és Marosvásárhelyen keresztül Brassóval összekötő sztráda. És vélhetően nem is prioritás. Elvégre a bukarestiek nem ezen autókáznak a tengerpartra.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
szóljon hozzá!