JEGYZET – Előbb arra gondoltam, hogy plagizálom Jókait – egy jól hangzó cím erejéig, és azonnal nyilvánosan bocsánatot is kérek.
2015. szeptember 20., 20:592015. szeptember 20., 20:59
Biztosan rábólint és jóváhagyja ezt az előre bejelentett lopást, sőt talán még hízelgett is volna írói hiúságának, hogy százötven év távlatából is olyan hatást ér el a „szegény gazdagok” ellentétre épülő jelzős szerkezet, mint az ő idejében.
De hamar meggondoltam magam, mert egészen másról akarnék szólni, mint amiről Jókai közkedvelt regénye szól: az én szösszenetem címe inkább a cifra nyomorúsággal illethető tartalmat fedi. Általános jelenségről van szó, magyarázata pedig kizárólag lélektani. Több mint hét éve, hogy bevezették az új, erős(nek mondott) lejt, a RON-t a milliós nagyságokig hígult ROL-lal szemben.
Hogy az első hónapokban szinte mindenki még milliókban számolt, azt végső soron megértettem, hisz nem olyan egyszerű egyik napról a másikra az átállás. Kevésbé volt természetes, hogy az én nemzedékem és a nálunk idősebbek is konokan millióztak, holott az új pénz nagyjából megfelelt az infláció előtti értékeknek.
Érdekes összevetni az akkori árakat a mostaniakkal, jobban mondva mulatságos: a tejtermékek „átszámítva” jóval drágábbak manapság a néhai literenként 1,7 lejes tejhez és 0,60 banis kis üveg joghurthoz képest, de ki venne ma 9 lejért egy kiló cukrot, amikor harmadáért vagy még kevesebbért is megkapja. Na és a kávé?! Zölden a gyengébb minőségű kilója 60 lej volt, a jobb 75 lejbe, pörkölve 93 lej, meg is darálva 103 lejbe került. Ehhez képest, ha most egy-egy jó akciót kifogunk, világmárkájút vehetünk a negyedéért.
És akkor?! Hát persze, a fizetés volt több, a közköltség jóval kevesebb és hasonlók. Íme a cifra nyomorúság: jobban hangzik milliókat emlegetni, tudat alatt a jólétre utalni vele. Csak azt nem értem, hogy olyan tizenévesek, akik az inflációt nem is érezték igazán saját bőrükön, miért használják a fogalomzavarhoz vezető milliókat? Mert otthon folyton ezt hallják, persze. De ettől senkinek nem lesz magasabb az életszínvonala.
És az is biztos, hogy senkit nem vigasztal a hajdani magas kávé- vagy cukorár, annál keservesebb viszont a folytonos kormányszintű jóléthazugság helyett – példának okáért – az egekbe emelkedő villany- és fűtésszámla. Ezért könnyebb milliózni a sok szegény gazdagnak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!