2010. február 16., 09:302010. február 16., 09:30
Nos, az én életemben sok minden nincs rendben. Őszintén szólva, semmi sincs rendben. A százéves bérházban, ahol lakom, hetente elromlik valami, így a több száz lejes gázszámlát más, jelentős kiadások tetézik, miközben fagyok meg, olyan hideg van. A munkahelyemen két ember helyett dolgozom reggeltől estig, fél fizetésért. Ráadásul az ötéves párkapcsolatom is összeomlott, mert – mint kiderült – túl sokat voltunk együtt.
Tehát változtatnom kell. Nálam ugyanis eddig bevált a lélekbúvárok fent említett tanácsa. Hiszen ha az ember munkahelyet vált, új lakásba vagy városba költözik, ez annyira lefoglalja a gondolatait, hogy nincs ideje a korábbi bajokkal foglalkozni. Észre sem veszi, és már talpra is állt. Tudom, mert már próbáltam. Mivel az elmúlt hat évben bőven akadtak problémák: hat munkahelyem volt, és egy számomra teljesen ismeretlen városba költöztem. De a mostani válság sokkal nagyobb annál, hogy munkahelyváltással megússzam.
És költöznöm is legalább Bukarestbe kellene. S bár szívesen elfogadnék egy pénzes szóvivői állást valamelyik RMDSZ-es főmufti mellett, sajnos egyetlen helyet sem utálok jobban a román fővárosnál. Így muszáj lesz áthágnom saját határaimat, az országéit, és külföldön próbálkoznom. Rokonaim, ismerőseim révén a célpont is megvan. Egyszerre négy. Németországban sokat kereshetnék, ha tudnék németül. Nagy-Britanniában fejleszthetném az angoltudásomat, de ott állandó a köd és az eső. Különben is depressziós ember ne menjen Angliába.
Olaszországot imádnám, de ha hihetek az ismerőseimnek – és mért ne hinnék, évekig éltek ott –, az olasz munkaadóknál csak a rabszolgahajcsárok lehettek rosszabbak. Tehát marad Ciprus. Ott meleg van, nem kell fűteni. Ráadásul a férfiak is jóképűek, elég csak az ókori görög szobrokra gondolni. Nappal süttetném a hasam a tengerparton, este pedig valamelyik klubban mosogatnék.
És miután kreolbarnára sültem és elegem lett a mosogatásból, visszajönnék Kolozsvárra. Beköltöznék egy lerobbant százéves bérházba, jelentkeznék szerkesztőnek az erdélyi magyar laphoz, és minimális pénzért reggeltől estig dolgoznék. Pasasom is lenne. Hogy a gyakori együttlét ne ártson a kapcsolatunknak – Cipruson.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok