JEGYZET – Segítségül híva a formális logika eszközeit próbáltam kikövetkeztetni a bunkók illemtanának egyik sarkalatos tételét.
2014. október 05., 19:372014. október 05., 19:37
Nem tagadom, hogy erősen kerülő és eléggé göröngyös út vezetett az eredményhez, mivel a bunkóság egyik elengedhetetlennek tűnő velejárója a sunyiság is: illemkódexük tételeit nem írják le, egyszerűen a szelek szárnyára bízzák, vigyék csak az amúgy is elszálló szavakat.
Az említett és egyébként nem létező viselkedési szabályzat első oldalán egész biztosan ott szerepel az, amit minden nem bunkó elkerül: valakiket a nevük miatt heccelni. Nem szándékozom elmélyedni a személynévtörténetben, elég csak annyit megemlíteni, hogy eredetileg minden név valamilyen tulajdonságra vagy egy bizonyos nemzetséghez tartozásra utalt.
A családnevek alakulása ennél némileg összetettebb, de tény, hogy az esetleges ironizálásra okot adó nevek eredete egy zárt közösség több azonos foglalkozást űző tagjának valamilyen gúnynévvel való megkülönböztetésére vallott. Túl mindenféle névadási filozófián, ma már törvény adta lehetőség, hogy ha valaki éppen annyira elégedetlen a család- vagy akár keresztnevével, akkor megváltoztathatja. De azon gúnyolódni, hogy valakinek egy, kettő vagy tizenvalahány keresztneve van, az az illető poénkodóról állít ki illemigazolványt.
A mandátumának vége felé baktató játékos elnökünknek egy ihletett pillanatában nevetségesnek tűnhetett, hogy a miniszterelnöknek két keresztneve van, és ennek emlegetésével igyekezett – pontosan nem is értem, milyen hatást kiváltani. Talán pazarlásra céloz, vagy nem tudom mire, holott nagyon is tudatában van annak, hogy az ő családneve a pöcegödrök körüli altesti tevékenységre hajaz, s ezen épp őkelme heherészett egyszer egy élő adásban kiadósat.
Feltehetőleg tanácsadói azért nem szóltak neki arról, hogy az uralkodó családokban a sokszoros keresztnév dívik, sőt nem ritka a fiúgyermek nevei közé a Szűzanya védelmezését is kérve a Máriát beiktatni, nehogy túl vidám kedvében egyszer még szóvá tegye ott, ahol ezt nem szívesen hallanák.
Amikor pedig az elnök elkezdte a viccelődést a két keresztnévvel, ellensúlyozásként a magát legjelentősebbnek kikiáltó hírtévé emberei őt úgy emlegetik, hogy előbb mondják a családnevét, aztán a másikat. Ahogy mi és a japánok is használjuk. Ha a tévések ezt nem is hajlandók tudomásul venni, gondolván, hogy vicc az egész.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!