2011. július 15., 08:372011. július 15., 08:37
Jómagam ugyanakkor sohasem tartoztam azok közé, akik engedtek volna a nyelvünket ostromló külső behatásoknak, sőt még a népszerűtlenségemet is sikerült megalapoznom azzal, hogy egy Grétsy Lászlóba oltott Dobó István elszántságával védem a magyar nyelvet, ugyanis rendszerint kijavítom azokat, akik élő beszéd közben román kifejezéseket használnak. És akkor most a buletinemet kérték a hivatalban. Ékes magyar nyelven. Kolozsváron. Ahol ez a tény akár még előrelépésnek is tekinthető lenne, ha a román állam bármely hatóságának képviselője lett volna az elkövető. Csakhogy nem a román, hanem a magyar állam képviselőjéről van szó. Állampolgársági ügyintézés közben, amikor az ember éppen párálló szemmel, emelkedett hangulatban azon elmélkedik, hogy most végre ismét összenő, ami öszszetartozik. Hogy az élmény hatását érzékeltessem: nagyjából így érezhetné magát egy szlovák vagy román mélyhazafi, ha meghallaná Ján Slota és Gheorghe Funar egy beszélgetését, amelyet magyar nyelven folytatnak, és amelynek során azt ecsetelik, hogy milyen szép is lenne feltámasztani a Szent István-i birodalmat.
És mivel minden élmény fokozható, néhány hónappal később egy ugyancsak magyar állami hatóságnál zajló ügyintézés során az egyébként rendkívül kedves és segítőkész hivatalnok ismét csak azzal örvendeztetett meg, hogy egyéb, magyar okirataim mellett a buletinemet kérte. Ekkor erősödött meg bennem az a meggyőződés, hogy itt szervezett akcióval állunk szemben, a Budapestről idedelegált ügyintézőkkel egy tréning során vélhetően azt is közölték, hogy – bizonyára azzal az indokkal, hogy itt gyakran így használják, és biztosan jobban megértik – jobb, ha személyi igazolvány helyett buletint mondanak. Úgyhogy most tulajdonképpen ott tartunk, hogy a nemzet egységét szolgáló, történelmi jelentőségű budapesti döntés gyakorlatba ültetése közben a magyar állam képviselői is hozzájárulnak az elszakított nemzetrészek körében tapasztalható nyelvromláshoz. Az élmény hatására egyébként úgy döntöttem, a jövőben néha én is használom majd a „buletin” kifejezést. Ha pedig a barátaim ezen megrökönyödnek, csak annyit mondok: „Ugyan kérlek, ezt a kifejezést a pesti ismerőseimtől tanultam.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!