Ezért nem tudok azonosulni mindegyik felkéréssel, pedig naponta legalább tucatnyi érkezik, hogy csatlakozzak és harcoljunk együtt az autópályáért és a nők jogaiért, az éhezés és a mellrák ellen, a gyógynövénykészítmények betiltása és az erdőirtás ellen és még kismillió egyébért, ami külön-külön mind nagyon fontos, és mind megérdemelné, hogy sok ezren, de akár még többen teljes erőbedobással küzdjenek érte vagy ellene.
Én például az autonómiáért küzdenék, mert hiszem, hogy jó eszköze lenne a megmaradásunknak, talán megvédene a sok bosszúságtól, amit a frusztráltak okoznak azzal, hogy hideglelősen rettegnek attól, ha kiírjuk magyarul, hogy községháza, vagy ha bármit kiírunk, vagy ha kitűzünk egy zászlót, vagy éppen nem tűzzük ki a másikat. Vagy küzdenék a gyermekek elleni erőszak ellen. Mert rosszul vagyok már attól is, ha tévében éhező, bántalmazott gyereket látok.
De aztán be kell látnom, egy nyomorú szájhős vagyok, hiszen legutóbb az autóból láttam, hogy az út szélén egy fiatal nő elkeseredetten, néma dühvel üti a kislányát. Úgy ütötte, hogy biztos neki is fájt, teljes erőből, ádázul. És félrehúztam, hogy kiszállok, hogy kézen fogom, megkérem, hogy számoljon el tízig, vagy mit tudom én. És nem szálltam ki, mert az jutott eszembe, hogy biztos üvölteni fog, hogy törődjek a magam dolgával, és akkor veszekedni fogunk csúnyán, és az a gyerek, az a szőke kislány szomorúan fog nézni rám, hogy mit bántom én az édesanyját, és bántani fogja, hogy én láttam, amikor bántották.
És amíg ezen törpöltem, elindultak, az asszony elöl, némán, késpenge szájjal, a kislány meg utána lehajtott fejjel, én meg szégyenkezve, hogy ezt a harcot is elbuktam. Én azt hiszem, el tudnék képzelni valami underground akciót, ahol a gyerekeket verőket jól elverik, és ez valamiképpen az autonómiára is érvényes, hiszen szájjal már sokat küzdöttünk. De persze tudom, az erőszak erőszakot szül... És tettből elbuktam, pedig csak ki kellett volna szállni az autóból.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.