2011. október 04., 08:362011. október 04., 08:36
A hatalom politikusai gondolhatják, úgy kell tenniük, mintha mi sem történt volna, a Nokia távozik, a Bosch és az IBM érkezik. Próbálják úgy feltüntetni, hogy ez az élet rendje, ilyen a mai gazdaság dinamikája. Pedig hát sejthető, ez nem egészen így van. A leggazdagabbak sem szokták úgy tervezni, hogy három év után felszedik a sátorfát egy olyan helyen, ahová 60 millió eurót fektettek be. A váratlan távozás igenis azt üzeni a világ befektetőinek, hogy a Nokiának nem jöttek be a számításai Romániában. A lehetséges okok között pedig a gazdasági válság hatásán kívül a kedvezőtlen romániai gazdasági környezet is ott fog szerepelni a befektetők tudatában. A multinacionális világ egy ikonjának a távozása óvatosságra inti a többi multit is, akik esetleg romániai beruházást fontolgatnak.
A Nokia története azonban alkalmat ad arra is, hogy az egész multinacionális világhoz való viszonyulásunkat átgondoljuk. Észre kell venni, hogy mennyire kiszolgáltatott volt az ország olyan döntéseknek, amelyet a multinacionális társaság több ezer kilométerre fekvő központjában hoztak meg. És itt nemcsak a tömeges elbocsátásokra kell gondolni, hanem arra is, hogy a telefongyártó multi adta az ország exportjának nyolc százalékát. Távozásával elbillen a külkereskedelmi mérleg. Újra el kell végezni a jövő évi költségvetésre, a román valuta értékére vonatkozó valamennyi számítást. Románia gazdasága egészét megrázza egy olyan döntés, amelybe az ország vezetőinek nem volt beleszólása.
A gazdasági válságot – úgy mondják – az amerikai pénzintézetek fedezet nélkül kiadott hitelei idézték elő. Úgy tűnik, mintha a multik befektetéseire épülő fejlődés is fedezet nélküli vagy gyenge fedezetű lenne. Az efféle fejlődés ideig-óráig hasznot hozhat az országnak, de a rendszer ingatag, bármikor összeomolhat. Meglehet, hosszú távon megnyugtatóbb lenne, ha a romániai prefektusok, miniszterek az újabb multik vonzása helyett a hazai cégek megerősítését, azok nemzetközi térhódításának a segítését ígérnék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok