2011. szeptember 08., 09:382011. szeptember 08., 09:38
A szurkolók viselkedése az egyik legőszintébb megnyilvánulása a valóságnak, még akkor is, ha igazából csak egy lebutított verziója annak, amit mások hihetetlen személyes erőfeszítésekkel vagy éppen sunyi diplomáciai húzásokkal próbálnak nap mint nap befolyásolni ilyen vagy olyan irányban. A válogatottak az országok jelképei, így ezek a találkozók kiváló lehetőséget adnak arra, hogy megmutatkozzék a megmérkőző nemzetek közötti valós viszony. A Moldovai Köztársaság–Magyarország Európa-bajnoki selejtezőn kifeszített „Szar Magyarország” és „Gyűlölünk titeket” feliratokon csak az döbben meg, aki nem tudja, hogy a mindenkori, ősi rivális iránt érzett utálat hőfoka sokszor eléri a sajátok iránt táplált szeretetét. A magyar fél mostani megdöbbenése érthető, mint ahogy az is, hogy sértettként nem tesz feljelentést az európai szövetségnél, inkább az UEFA-ra bízza, hogy indít-e eljárást – minden bizonnyal igen.
Az MLSZ már csak azért sem akar „pattogni”, mert jól tudja, nincs olyan magyar válogatott meccs, amelyen ne hangzanának el romángyűlölő vagy Trianon-tagadó rigmusok. Most inkább az az érdekes, hogy már Kisinyovig is eljutott a magyargyalázók hangja, függetlenül attól, hogy valóban bukaresti huligánok ugrottak át a határon kicsit mocskolódni, vagy csak egyszerűen a moldovai románok akarták ily módon érzékeltetni „összetartozásukat” az anyanemzettel. Az utálat térnyerése egyrészt azzal magyarázható, hogy a 2014-es világbajnoki részvételért kiírt selejtezőkben egy csoportba került a két nagy rivális, így már lehet hangolni az egymás elleni összecsapásokra, de érezhetően ennél többről is szól a történet.
Lehet, hogy a két ország politikusai bizonyos közös érdekek miatt azt hangoztatják, hogy soha nem volt ilyen jó a kapcsolat a két szomszédos állam között, de a stadionokban nem így gondolják, mint ahogyan az utcákon sem, hiszen Erdélyben idén a „megszokotthoz” viszonyítva sokkal több magyarellenes megnyilvánulásnak voltunk tanúi. Utóbbi provokációkra nem lehet a szemet szemért elv alapján reagálni, de a futballpályán jelképesen mindent meg lehet bosszulni. Ez a szép a sportban, és az eredmények láttán egyre valószínűbb, hogy a „Gyűlölünk titeket” feliratra „Legyőztünk titeket” lesz a válasz.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.