VEZÉRCIKK – Bár csak ideiglenes jelleggel, de a román kormány végre megtette a szükséges lépést annak a botrányos gyakorlatnak a felszámolása irányába, amelyet gyűjtőnéven börtönirodalomnak nevezünk.
2016. február 03., 21:362016. február 03., 21:36
A jelenség elharapózása több hónapja teljes joggal borzolja a hazai közvéleményt, hiszen az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a büntetés-végrehajtási intézetekben született, tudományos dolgozatokként beállított könyvek száma Romániában.
Az igyekezet érthető, elvégre kiadványonként harminc nappal lehetett lerövidíteni a büntetést, az idő előtti szabadlábra helyezést elősegítő jogszabály azonban több sebből is vérzett. Először is kiderült, hogy a hatóságok képtelenek kordában tartani a börtönírások dömpingjét, mivel fogvatartottak százai – köztük elsősorban politikusok és üzletemberek – egyszerűen összemásoltak mindenfélét, és ezeket a silány minőségű plágiumokat sikerült „eladniuk\" tudományos dolgozatként.
Egyesek vitatják, miért kell úgymond kollektív büntetést alkalmazni, vagyis a csalók miatt miért vonják meg a börtönirodalomhoz kötött előjogot a tisztességes szerzőktől is. És ezzel el is érkeztünk a probléma alapját képező markáns konfliktus lényegéhez. Minden elítélt alapvető érdeke, hogy minél kevesebbet töltsön le büntetéséből, és minél hamarabb szabaduljon a rács mögül, akár tisztességtelen eszközök bevetésével is.
A társadalom érdeke, a közjó viszont azt kívánja, hogy leróják büntetésüket, ez alatt pedig lehetőleg jó útra térjenek, belássák tévedésüket, és szabadlábra helyezésük után ne kövessenek el ismét bűncselekményt. Gondoljunk csak bele, mi a véleményük az írói vénával nem rendelkező raboknak arról, hogy ők három, a börtönben vagy annak falain kívül ledolgozott nap után csak egy nappal rövidítik meg a büntetésüket. Vagy mit gondolnak a hazai akadémikusok, kutatók, értelmiségiek arról, hogy a korrupció miatt elítélt üzletember-politikus, Dan Voiculescu egy év alatt tíz kötetet közölt a zárkában.
A börtönirodalom megszüntetése tehát elsősorban erkölcsi kérdés, de ugyanolyan mértékben szól arról is, hogy képes-e a társadalom megőrizni az igazságszolgáltatás tekintélyét, a belé vetett bizalmat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!