2011. május 30., 09:052011. május 30., 09:05
Nemrég gyors egymásutánban két példát szolgáltatott a közélet arra, hogy mennyire leleményes ez az embernek nevezett lény, ha vélt babérok közelébe kerül. Ki hitte volna – például –, hogy a negyedszázadnál is hosszabb pápasága és halála óta is eltelt esztendők után „hirtelen” kiderül a néhai Karol Wojtyła – ismertebb nevén II. János Pál – román eredete?!
A komolynak szánt érvelés – számomra – a nevetségesnél sokkal tragikusabbnak, vagyis egyszerűen szánalmasnak tűnt. Hogy valahol Bukovinában a 19. század első negyedében élt egy jegyző, akiről úgy beszéltek, mint oláhról (notar valah – mondta a kutató). Ő volt – állítólag – a majdani szentatya egyik ük-ükapja. A másik „bomba”, hogy a hazai titkos CIA-börtönök egyikében üldögélő, szigorúan ellenőrzött áruló súgta (volna) az illetékesek fülébe Bin Laden pontos lakcímét. Vagyis hurrá, hurrá, az éppen boldoggá avatott pápa és a szitává lőtt terrorista vezér is „nekünk” szállítja a koszorúhoz való babérokat. Csakhogy…
És most nagyon nagy bajban vagyok: meg kell próbálnom valahogyan visszagyömöszölni a fel- és kitörni akaró neveket, Brâncuşi-t, Ionescut, Eliadét, a biológus Paladét, Enescut, a zongoraművész Lipattit. ’90 előtt némelyikükről szólni sem volt szabad, másokról ajánlatosabb volt a hallgatás, hogy ’90 után feltörjön ugyan a nagy hazafias szabadságszeretet, de rögtön jöjjön az ellenérv is: nincs pénz a hazai emlékhelyek rendbetételére, a hamvak hazahozatala pedig… hát az végképp a csőd szélére sodorná a honi kultúrát. Vigasztalásként próbálkoztak (volna!) lenyúlni a Hertha Müller Nobel-díját, ugyanolyan sikertelenül, mint „oláh gyökerűnek” kikiáltani a közel kétszáz éve osztrák fennhatóság alatt működő Wojtyła-ükapát.
A CIA-börtönökkel még cifrább a helyzet, amikor ugyanis annak idején felvetődött, hogy léteznének ilyesmik, a tagadás magasiskoláját mutatták be az illetékesek. Vagyis olyan ez az egész, mint a bohócruha: ha akarom fehér, ha akarom fekete. És most én is beszállok a játékba, hisz fentebb próbáltam elkerülni a populizmust a külföldre „szakadtak” nevének sorolásával, de mégiscsak megkérdezném: gondol-e valaki arra, hogy a mélyszegénység elől a határon kívülre tóduló tömeges fiatal izomerő és szürkeállomány vajon hány olyan nevet fog kigyöngyözni, akiről aztán gyerekeink és unokáink kínlódva bizonygatják majd a mi mostani – egyre szomorúbb – hétköznapjainkba visszanyúló gyökereket?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!