2012. február 07., 08:372012. február 07., 08:37
Természetesen szó sincs arról, hogy Boc a mintegy hónapja tartó országos tüntetéssorozat résztvevőinek kedvében kívánt járni lemondásával, és lépésének ama önigazolása is sántít, miszerint döntésével az ország gazdasági-politikai stabilitását kívánta megőrizni. A neve alatt futó, a 2008 decembere óta eszközölt átalakítások miatt öt különböző személyi összetételt megélt kormányok – kivéve a 2009 októberében bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott II. Boc-kabinetet – sohasem rendelkeztek stabilabb parlamenti többséggel, mint a most távozó. Csak hát a demokrata-liberális alakulat régóta híres politikai kannibalizmusáról, vagyis ama természetéről, hogy ha baj van, saját vezetőjét is képes felfalni, feláldozni saját politikai érdeke oltárán.
(Talán még emlékszünk, miként állította félre annak idején Băsescu az akkor még demokrata pártként fungáló alakulat éléről Petre Romant, majd 2004-ben az államelnöki székre pályázó Theodor Stolojant.) Boc kapitulációja mögött egyértelműen politikai okok húzódnak meg: az általa vezetett PDL számos vezetője őt tette felelőssé azért, hogy az alakulat népszerűsége 15 százalék alá süllyedt, és nagyon kevés esélye maradt arra, hogy az idei parlamenti megmérettetés után hatalmon maradjon. Ezt azonban csakis az államfő beleegyezésével lehetett végrehajtani, és Băsescu most látta elérkezettnek az időt a váltásra. Fogas kérdés viszont, hogy átmegy-e egyáltalán Mihai Răzvan Ungureanu új összetételű kormánya a parlamenten, mint ahogy azt sem tudjuk, az új kabinet esetleges „felkenése” közepette kihúzza-e a jelenlegi koalíció előre hozott választások nélkül.
Látható ugyanis, hogy az RMDSZ egyre inkább elkötelezett az idő előtti parlamenti megmérettetés mellett, amelyet talán kész lesz ki is robbantani, ha politikai érdekei, elvárásai nem úgy érvényesülnek az új kormánystruktúrában, ahogy szeretné. Roppant fontos lenne azonban azt megtudni, hogy milyen, az erdélyi magyarság számára előnyös feltételeket szabott, igényeket támasztott a szövetség, amikor a koalícióban maradásáról tárgyalt tegnap.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.