JEGYZET – Maholnap huszonhat éve. Aki akkor született, komoly, felnőtt ember, de aki tíz-tizenvalahány éves volt, annak is történelem mindaz, ami történt.
2015. november 01., 22:572015. november 01., 22:57
December végén is, a következő június derekán is. Összemosódnak az események, a nevek, ki, mikor, mit is csinált, jó oldalon állt-e vagy sem, és egyáltalán: ennyi idő után mi is a jó, mi nem az?
Ilyesmikre gondol, aki pontosan nem tudja, vagy nem akarja tudni, mert a ma sokkal inkább érdekli, mint ’89, ’56, ’48. Számok, nevek, de enni kell, lakni kell, és ehhez dolgozni kellene. Legyint hát, és a saját gondjával törődik. Azok pedig, akik hagyták negyedszázadon át pihenni az akkor történteket, azok épp erre számítanak.
Mostanában egyszerre szedték elő a könnyebbség kedvéért forradalomnak nevezett események és a bányászjárás történéseit. Nem jó szántukból, mert ha lett volna jó szándék, megteszik sokkal előbb, hanem mert a külföld megsürgette. Az Unió, a Mumus, ahogy mostanában egyre gyakrabban szeretik emlegetni. Azok, ott Brüsszelben, akik mindenbe beleütik az orrukat, ahelyett, hogy törődnének a maguk dolgával. Hogy ez is az ő dolgaik közé tartozik?! Hát egye fene, beszéljünk róla.
Tehetik, hisz az akkori főszereplők még mindnyájan életben vannak, kivéve, akikkel sortűz vagy holmi kóválygó, titokzatos golyók végeztek. Ez utóbbiak az érdekesebbek: honnan lőttek, kik és miért? A terroristákról szóló mesét ma már senki nem veszi be, mert közben a világ – sajnos – igazi terrorcselekményekkel szembesült. Akkor? Ha nem csalódom, talán épp Iliescu mondta ki a bűvös választ, ahogy a terroristákról is ő beszélt annak idején először: a forradalmárok egymásra lőttek. Nem gyűlöletből vagy indulatból, csak fáradtak voltak már. Kimerítő az ilyen forradalom, éjjel-nappal fent lenni, hát csoda, ha vaktában lövöldöztek?!
Amikor idáig ért a mondóka, vártam, hogy a zárszó az lesz: álmukban lőttek egy kicsit. Vagyis a nagy fényderítéssel ott vagyunk, ahol a sehol. Ahol a bányászok esetében is: egytől egyig mindenki áldozat. Élen a magát a Kőszén Esthajnalcsillagának neveztető bányászvezérrel, akit állítólag a szeku vert félholtra, mert nem akart Bukarestbe menni. Öt vagy tíz év múlva mit találnak még ki? Azt, hogy az altatódal gyönyöre szakasztotta meg a forradalmárok szívét?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!