Amikor egy állam mindenkori kormánya képtelen biztosítani a minőségi oktatást és egészségügyi ellátást, gyakorlatilag magukra hagyja polgárait – oldják meg, ahogy tudják.
2013. november 06., 19:362013. november 06., 19:36
A Világgazdasági Fórum évente rangsorolja a világ országait úgynevezett humántőke-indexeik alapján. Az emberi erőforrásokat kutató vizsgálat négy területre összpontosít, az első két szempont pedig az oktatás színvonala, az oktatáshoz való hozzáférés, illetve az egészség és a jólét felmérése, a másik két pillér pedig a foglalkoztatottság, illetve az emberi értékek, a tehetség kibontakoztatásának lehetőségei.
Az idén ősszel kiadott listán – amely 122 országot rangsorol – Románia a világ középmezőnyében található. A 69. hely első ránézésre elfogadhatónak mondható, ha azonban azt nézzük, hogy a kontinensről csak Szerbia és Albánia szorult hátrébb, az adatok inkább elkeserítők. Pedig nincs min csodálkozni, hiszen a saját bőrünkön érezzük mindazt, amit tudósok, kutatók, elemzők olvasnak ki a statisztikai adatokból.
A szomorú valóság immár tüntetések formájában is újra megnyilvánul: előbb az egészségügyi dolgozók, majd a pedagógusok vonultak-vonulnak utcára. Azok az orvosok, akik még itthon maradtak éhbérért, balkáni körülmények között életeket menteni, és azok a tanárok, akik ötször, illetve csaknem húszszor kevesebbért tanítják az egyre kezelhetetlenebb ifjú generációkat, mint magyarországi vagy németországi kollégáik.
Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezetője nemrég így szólt: „Mi az, ami Romániának van, másnak pedig nincs? Kiváló emberi erőforrása”. Egy minden hájjal megkent politikus húzása: dicsérd azt, amit közben tönkreteszel. Mert amit az IMF tesz évek óta a bukaresti kormány hajbókolása közepette, pontosan erről szól. Az alapvető szükségletek széles körű biztosítása helyett a hétköznapi embertől távol álló megaprivatizációkat, tranzakciókat, ellenakciókat és reakciókat sürgetik, miközben a biztos jövőkép hiányában évente több ezer hivatástudó fiatal menekül külföldre.
Aki pedig marad, valahogy megoldja, miközben mély undorral tekint a beteg és tudatlan bukaresti politizálásra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!