2009. július 07., 11:392009. július 07., 11:39
A Magyar Polgári Párt egyelőre óvatoskodik: az ítélet még nem jogerős, fellebbezni lehet, meg lehet és meg kell őrizni a status quót. A polgármester pedig csak annyit szeretne, ha nem egy szavazaton múlna akár több millió euró sorsa.
És lám, lám – el is jutottunk az ismerős helyzetig: már megint van miért forrongani Székelyudvarhelyen, néhány csendesebb hónap elteltével már megint lehet egymásra mutogatni, bírálni és visszabírálni, keverni és újraosztani. Hiszen a Szász Jenő fémjelezte városvezetési stílust ismervén talán még a legnaivabb udvarhelyi választópolgár sem reménykedett abban, hogy itt egyszer mégis működni fognak a dolgok. De valamiért elmentek szavazni, választottak, és sikerült összehozniuk egy olyan közgyűlést, amelyben kvázi kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok. Sőt még egy nyelvet is sikerült összegründolni annak a kényesen mérő mérlegnek.
De ez most a kilenctagú frakcióval rendelkező RMDSZ-nek nem tetszett. Így lett botrány, bírósági feljelentés, majd ítélet is. Csakhogy… az ítélet kissé megkésett. Mert hiába volt februárban és márciusban a két meg nem tartott tanácsülés és az RMDSZ-es feljelentés, az ítélet csak júliusban érkezett. És amíg az ítélet megérkezett, mégiscsak működni kezdett a dolog. Talán nyögve és nyelve, de határozatok születtek, költségvetés kerekedett, élhetővé vált a helyzet. Igaz, hogy ha jogerőre emelkedik a közigazgatási bíróság ítélete, mindez érvényét veszíti, kezdhetnek mindent elölről.
De csak miután elköltötték a nagy kalap pénzt az időközi választások megrendezésére. Amelyen talán az RMDSZ nyer többséget, hiszen most, hogy az MPP csak árnyéka valamikori árnyékának, nem valószínű, hogy mozgósítani tud annyi szavazópolgárt, hogy kényelmesen kialakuljon egy beleszólós frakciója. Hát ezért gondolja most éppen az RMDSZ azt, hogy a kártyákat véglegesen leosztották. Mert nagyon úgy néz ki, hogy Udvarhelyen nem a beleszólós helyi tanácsot szeretik, hanem inkább csak a beszólóst. És a beszólás nagyon megy, akár MPP-, akár RMDSZ-részről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok