Álságos, demagóg, cinikusan érdekorientált politikai nyilatkozatokkal próbálja a Nyugat mindegyre a fejünkbe sulykolni, hogy az Európai Unió a bőségesen termelő és fogyasztó, jog- és értékkövető, tisztességes polgárok otthona, és ha valaki kívülről bebocsátást nyer, csak akkor tűrik meg maguk mellett, ha rövid időn belül olyanná válik, mint a munkájuk gyümölcsét reklámfilmbe illő jólétben majszoló „őshonosok".
2014. január 14., 20:212014. január 14., 20:21
A nyugat-európai országok eddig is másodrangú polgárokként kezelték a behozhatatlan lemaradással rendelkező kelet-európaiakat, ám a munkavállalási korlátozások januári feloldása kapcsán akkora hisztéria kerekedett, hogy vezető politikusok simán megengedhetik maguknak az uniós alapjogok aláásását. David Cameron brit miniszterelnök szerint például szép ötlet volt a szabad mozgás biztosítása, ám akkoriban, az alapelvek rögzítésekor senki nem gondolta, hogy ekkora „népvándorlásra\", „szociális turizmusra\" lehet számítani keletről nyugat felé, ezért most mindent alaposan át kell gondolni.
A szószólók nem akarják tudomásul venni, hogy a mi szegénységünk az ő szegénységük is. Ha már a szürkeállományunkon – orvosainkon, informatikusainkon, kutatóinkon, tudósainkon – osztozunk, úgy illene, hogy közös ügy legyen a társadalom perifériáján tengődők sorsa is. Csakhogy ez nem illik bele a képbe: az áru, a tőke vándoroljon, amerre akar, a pénz hódíthat, profitáljon az erősebb (új piacnak kiválónak bizonyult Közép-Kelet-Európa), ami viszont sajnálatra méltóan emberi, azzal birkózzon meg az anyaföld.
Senki nem állítja, hogy az egyenlőség méltányos elvét alattomosan kihasználó, dolgozni nem akaró be-, vagyis innen kivándorlók jogosan élősködhetnek bármelyik állam nyakán. Ha azonban összevetnénk a tőlünk elszippantott szellemi és kétkezi munkaerő által hozott hasznot a külföldön kifizetett szociális segélyek összegével, mérget vehetünk rá, hogy a mérleg nyelve egyértelműen előbbi felé billenne.
Ennek ellenére a Nyugatnak jobban fekszik, ha e sorok íróját és olvasóit is inkább olyan potenciális senkiházikként könyveli el, akiket jogosan kezelhetnek másodrangú uniós polgárokként.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!