2011. szeptember 19., 09:522011. szeptember 19., 09:52
Mostanában ugyanis mintha több „jogos tulajdonos” nyúlkálna egy-egy szín után, valahogy úgy, mint ahogy a népi bölcsesség tartja: „több nap, mint kolbász”. Csakhogy az idézett szólás a megfontoltságra, takarékoskodásra int, a pártoknak viszont semmi sem elég. Nézzük csak a nagyobbik kormánypártot: miután feléltek minden széles e hazában található narancsvörös festéket, most elkezdtek valamilyen más árnyalat után kutakodni. Bedobták a zöld variánst, rögtön hozzátéve, hogy ez a környezetvédők színe ugyan, de hozzájuk mi sem áll közelebb, mint a környezet védelme. Furcsamód elfeledkeztek arról, hogy mindkét kormányzó mankójuk pártszíne is zöld, de egy kis emlékezetkiesés igazán bocsánatos ebben a vállukra nehezedő, hatalmas vezetői nyomásban. A zölddel egy időben felmerült a lila is, amivel pulóverkiszerelésben próbálkoztak már az elnöki trónszékért vívott csatákban a párt vezérürüi, de valahogy a hatás félresiklott.
Arról nem beszélve, hogy talán egyetlen színnek sincs annyi árnyalata, mint a lilának, a legismertebbeket viszont már régen kisajátították mások: a püspöki kar a püspöklilát, az orgonák az orgonalilát, az ibolyák meg a saját árnyalatukat. Kéretlenül nem illik ugyan tanácsokat osztogatni, én most mégis megkockáztatnék egy-két ötletet, pusztán csak a fejtörés megkönnyítése végett, hátha jutna az idejükből a színkeresgélés helyett a lakosság érdekében való kormányzásra is. Gondolhatnának például emblematikus politikusaik hajszínének a jelképpé ütésére: mennyivel könynyebb volna a szőke, barna, őszes, vörös vagy kopasz pártról beszélni. Vagy ha futja a pártkasszából, alkalmazhatnának egy-egy nevesebb impresszionista festőt – micsoda gyönyörű napsárgákat, kékesszürkét, csokibarnát keverne egyikük-másikuk. Egyelőre elég is ennyi tanács, majd ha ezeket kipróbálták, mások jöhetnek újabb ötletekkel. A magam részéről még csak annyit, hogy a politikum kedvéért többé nem vagyok hajlandó átállni egyik kedvenc színemről a másikra. Nézzen, aki akar, ilyen vagy olyan pártaktivistának, mire megszoknák, a pártok úgyis színt váltanak. Hacsak véletlenül eszükbe nem jut a szivárvány minden színében tündöklő sálat, széldzsekit, cipőt és bugyit viselni, mert akkor álcázhatjuk magunkat gyászhuszárnak – mindnyájan, az ilyen hozzám hasonló piszkálódók.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok