Önként és dalolva rohant bele egy jókora pofonba a Nemzeti Liberális Párt (PNL) azzal, hogy borítékolhatóan elbukó bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen.
2015. október 01., 19:412015. október 01., 19:41
Az ugyanis egyértelmű volt, hogy a kormánypártok közül sem a korábbi szövetséges szociáldemokraták, sem a volt PNL-elnök Tăriceanu vezette párt részéről nem volt várható átállás. Az egyetlen „megbízható” potenciális szövetségesnek a Gabriel Oprea vezette Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) tűnhetett, amely az elmúlt öt évben gyakorlatilag folyamatosan abból élt, hogy az aktuális politikai konjunktúrát kihasználva megnyugtató kiszámíthatósággal árulta el addigi szövetségeseit.
Csakhogy a PNL a tavalyi államfőválasztás után – amelyet nem kis meglepetésre a párt addigi elnöke, Klaus Johannis nyert meg – a román közélet teljes erkölcsi és szakpolitikai megújítójának szerepében szeretne tetszelegni. Ha most ők is ahhoz folyamodtak volna, hogy Oprea átállása révén buktatnak kormányt, végképp teljesen hiteltelenné válnak.
Vagyis a PNL csapdába került: a politikai immoralitás egyik legfőbb képviselője nélkül nem kerülhet kormányra, vele pedig minden összeomolhat, amit eddig felépített – beleértve Johannis nimbuszát is. A liberálisok most magyarázkodni próbálnak, miszerint ők nem is akarnak mindenáron kormányra kerülni, csupán azt akarták megmutatni, mennyire erkölcstelenek a kormánypártok, hiszen továbbra is kiállnak a korrupcióval megvádolt Victor Ponta miniszterelnök mellett. Holott csak annyi történt, hogy Opreának ők nem tudnak olyat ígérni, ami már nincs meg neki – hiszen kormányfőhelyettes és belügyminiszter –, a miniszterelnöki tisztség felajánlása pedig azért mégiscsak sok lenne egy ilyen alaknak.
Vagyis egy árulásból élő és a sikerén felbuzdulva hozzá szegődött, korábbi pártjukat szintén eláruló honatyák révén befolyásossá vált kalandor ma a királycsináló Romániában. Hogy ez konkrétan meddig marad így, kérdéses, de ha ebből okulva nem születnek kemény intézkedések a pártjukat a hatalom csábításának engedve otthagyó honatyák szankcionálására, akkor anynyi bizonyos: az ország jövőjét még sokáig az ilyen konjunktúralovagok fogják meghatározni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!