2011. október 21., 10:392011. október 21., 10:39
Nem feltétlenül arra a bonmot-ra gondolok, hogy nincs ronda nő, csak kevés alkohol, hanem arra, hogy némi jó minőségű szeszes ital a nemzetek közötti békétlenkedést is elsimíthatja.
Történt ugyanis, hogy Valeriu Tabără román mezőgazdasági miniszter a héten megrendezett bukaresti mezőgazdasági kiállításon meglátogatta a székely standot, és ha már ott járt, megkóstolta a székely pálinkát is. A politikáját a nettó magyargyűlöletre építő egykori Román Nemzeti Egységpárt elnöke ezek után olyan kijelentést tett, hogy valószínűleg még a Nagyvárad, Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy központjában álló Mihály vajda szobrok is kórusban felcsuklottak. Arra a felvetésre ugyanis, hogy mit szól ahhoz, hogy a pálinkásüvegen magyar felirat állt, csupán annyit mondott: nem az a fontos, mi áll a címkén, hanem az, hogy mire teszik rá. Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe…
Gondoljunk csak bele: a fenéket kell éjszakai gerillaakciók keretében, polgári engedetlenségi mozgalmat alapítva a hagyományos magyar utcaneveket kihelyezni Nagyváradon, tűrve, hogy aztán a jogok biztosításában lajhártempójú, a jogegyenlőség nyomainak eltüntetésében azonban világcsúcsdöntésre törekvő hivatalosságok órákon belül eltávolítsák őket. Egyszerűen meg kell őket kínálni jófajta bihari, érszőllősi vagy esetleg eperfa hordóban érlelt szilágysági szilvapálinkával, és ezek után már csak várni kell a Tabără-effektust. Ugyanígy előfordulhat, hogy a Felvidéken sem kell teleragasztani a városokban az üzletek kirakatait „Hol a magyar felirat?” feliratú matricákkal, és a közutak mentén sem kell illegálisan kétnyelvű útjelző táblákat fölállítani, emlékeztetendő az illetékeseket, hogy azon a vidéken is őshonos magyarok élnek. Meg kell próbálni itt is egy kis ágyas pálinkával megalapozni az etnikumközi egyetértést. Persze mindez csupán vágyálom – a miniszter csupán tiszteletköröket futott a koalíciós partner előtt, a jófajta magyar pálinka (avagy ízesebb és magyarabb régies nevén égettbor) pedig nem csodaszer.
De ha az is volna, félő, hogy amilyen mértékű gyűlölet fölhalmozódott itt, a Kárpát-medencében, még akkor se lenne belőle elég az összes politikus, hivatalnok vagy egyszerű, sovén szellemben szocializált polgár megszelídítésére, ha a Tisza medrét vagy a Hargita tetejét is szilvafával ültetnénk be.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.