Felkapta ősszel a fejét a világ, hogy Putyin orosz elnök szólt közbe, amikor az USA mindenáron fegyverekkel akarta volna megleckéztetni Szíriát: elintézte, méghozzá békés úton az újabb vége-hossza nincs amerikai demokráciatanítást. (Nem kételkedem abban, hogy saját otthonukban jól működik a nem egészen kétszáznegyven éves néphatalom, de igazi békés jólétről sem Afganisztánban, sem Irakban nem dicsekszik senki.)
2014. március 04., 21:122014. március 04., 21:12
Szóval az előző században támadásairól elhíresült vérmedve valamiféle genetikai mutáció révén békésen játszadozó medveboccsá szelídült, aki már-már fél a játékpisztolyoktól is?! Az első csodálkozásból felocsúdva kórusban el is kezdték dicsérni ezt az okos lépést, és azon sajnálkoztak, hogy közben lezárultak a béke-Nobel-díj jelölései, úgyhogy majd csak a következő ősszel!
Putyin szerényen elkönyvelte a dicséreteket, és inkább a gázcsapokkal foglalkozott, mintsem népirtó fegyverekkel. Hát igen, ez az igazi békeharc, mondogatták azok, köztük jómagam is, akiket az elemi iskolában annak idején arra tanítottak, hogy a legegyszerűbb kérvénytől kezdve minden hivatalos iratot azzal kell zárni, hogy Harcolunk a békéért! A tanítást kiegészítette a szüleink viccesnek szánt, de igazoltan véresen komolyra fordult mondása, miszerint nem lesz háború, csak olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.
És íme, a vér nem válik vízzé: az (új)szovjet békeharcosok rendezik soraikat, és készülnek megmutatni annak, aki netán kételkedett volna benne, hogy a világnak azon a vidékén, aminek közelében nekünk is élnünk adatott, ki az úr a házban. Most már végre világos az őszi nagy békéskedés: az volt az első lépés, azzal tette le a medve a kelepcét a fegyverét csörtető vadász útjába. Szíria amúgy is messze van mindkét féltől, békét kiáltani ugyanúgy lehet, mint háborút. Az ott élők már megszokták a zajt, legyen egy kis békéjük is.
A mostani második lépés aztán áthúzta ezt a díjra is méltónak tartott elsőt: ez már igazi érdekekről árulkodik, területekről, határmozgásokról, régi álmok újraálmodásáról. Miközben a hadihajók „békés nyugalommal” felsorakoztak, meglepően sokszor lehetett hallani, hogy Putyin elnök emberi-uralkodói példaképének, Nagy Péter cárnak a szellemében cselekszik. Teheti, neki nem is kell olyan prózai dolgokat álruhában elsajátítania, mint a hajó- és tetőácsolás. A Szíriát megmentő próbalépés sikerült, „végre már” megkezdődhet a hidegháború után egy időre lejegelt ádáz békeharc.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!