2012. október 15., 08:452012. október 15., 08:45
Amikor azonban Antonescu is megerősítette a tárgyalások tényét, és megjegyezte, hogy személy szerint támogatja a Steaua labdarúgóklub tulajdonosának leigazolását, majd amikor Victor Ponta kormányfő is ilyen értelmű nyilatkozatot tett, egyértelművé vált, hogy a helyzet valóban súlyos. Az világos, hogy a bulvársport-magazinok főszereplőjeként, handabandázásai miatt hírhedtté vált Becali mit nyer az üzletből, ha az valóban létrejön.
Saját pártjának támogatottsága minimális, a jelenlegi néhány százaléknyi támogató aligha lenne elég ahhoz, hogy újabb európai parlamenti mandátumhoz juttassa, miután szakított a hőbörgés másik romániai nagymestere, Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Pártjával. Az USL pártszövetség támogatásával azonban vélhetően továbbra is politikai szereplő maradhat. Az USL részéről már nem egyértelmű a nyereség, bár Antonescu és Ponta most a jelek szerint úgy látja, hogy jobban járnak, ha szövetségre lépnek Becalival. Minden bizonnyal sütkérezni szeretnének egy kicsit ők is a legnépszerűbb román labdarúgóklub dicsőségében, másrészt pedig az sem jön rosszul, ha Becali a parlamenti mandátumért cserében az USL kasszájába is befizet néhány százezer eurót.
És ami a legfontosabb: arra számítanak, hogy a Steaua-szurkolók legalább egy része az USL jelöltjeire szavaz majd országszerte. Jelzésértékű, hogy az üzletre éppen akkor derült fény, amikor a Steaua és annak tulajdonosa ellen a diszkriminációellenes tanács is vizsgálódik a szurkolók, a játékosok és a klubvezetők rasszista magatartása miatt. Az USL most gyakorlatilag legitimálja mindezt, azzal, hogy a magát néha magyarellenes kijelentésekre ragadtató klubtulajdonost soraiba fogadja, a rasszista csőcselék kultúráját is felvállalja, és hozzájárul az ország további „becalizálódásához.”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.