JEGYZET – Jóllehet az utóbbi két esztendőben egyetlen komolyabb, autóroncsoló, ne adj’ Isten, emberéletet követelő koccanás sem történt Hármasfaluban, ám mégiscsak igaza lehet Maros megye kormánymegbízottjának, amikor azt állítja, hogy a települést alkotó Csókfalva, Székelyszentistván és Atosfalva falunévtáblái zavarják a forgalmat, és veszélyforrást jelentenek a közlekedés biztonságára.
2015. április 28., 20:092015. április 28., 20:09
És mivel a bajt jobb megelőzni, a prefektus, állítólagos rendőrségi sugallatra, a feliratok eltávolítását követeli, gondolván, ha már lúd, legyen kövér: ha a kommunista rezsim megfosztotta a három összenőtt falut azok történelmi nevétől, a posztkommunista hatalom miért ne tenne rá egy lapáttal, és tüntesse el a két éve tájékoztatási jelleggel magánterületre kihelyezett táblákat!
Elvégre könnyen megeshet, hogy a Csókfalva felirat láttán az újgazdag apukától szülinapra kapott fekete BMW-t óránkénti 140 kilométeres sebességgel hajszoló tizenéves suhancnak vezetés közben csókolózhatnékja támad a sötét ablak mögött, és észre sem veszi az előtte szabályosan közlekedő trabantos sofőrt, akinek szintén benyom egy csókot. Hátulról és végzetest.
Hasonlóan tragikusan végezheti egy faluval odébb az a piros-sárga-kék zászlókkal ékesített nagyromániás és nagydaciás gépkocsivezető is, akit előbb csak légszomj környékez, amikor Szent Istvánnal találja szemben magát, de amint a tábláról leolvassa, hogy a magyar állam alapítója székely is volt ráadásul, nyomban a szívéhez kap, majd infarktusban és a sáncban végzi.
Gutaütést kaphat az a buzgó hívő, akinek a visszapillantó tükrén csak úgy lógnak a rózsafüzérek meg a keresztek, mint érett banángerezdek a fán, amikor a harmadik településen azzal kell szembesülnie, hogy nem az Athos lábánál, hanem a Bekecs alatt elterülő Atosfalván jár.
És akkor még csak nem is szóltam a műúttól jóval bennebb zötykölődő személyvonatról, melynek mozdonyvezetője, amennyiben a táblákra mereszti a szemét, könnyen kisiklaszthatja a parajdi vicinálist, mint ahogy majdnem megfeledkeztem a Küküllőn le- és felfelé raftingoló kenusokról, akik az elfelejtettnek hitt falunevek után bámészkodván beborulhatnak a vadvízbe.
Azonban sokkal valószínűbb, hogy csak a prefektusunk érzi veszélyben magát, nehogy a normalitás szele lesodorja őuraságát az elődei által jól kitaposott magyarellenesség útjáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!