2011. május 17., 09:502011. május 17., 09:50
Mikor tűnik egy ember végzetesen és bambán pacifistának csak azért, mert ugyan pontosan tudja, kihasználják, de azzal ámítja magát, hogy megengedte nekik. Mert a minden apró részletet minden oldalról megvizsgáló, elemző, döntéseket nehezen és körülményesen hozó emberre ugyanolyan könnyen rámondjuk, hogy kekec, mint az előbbire, hogy balek. Hol van akkor az arany középút? Természetesen a kettő között félúton, mondhatná bárki, ha a mai világban nem lehetne akárhány példát látni arra, hogyan vált „pénzgyártó hiénák” könnyű prédájává egy-egy jóhiszemű ember, aki „nehogy már kekecnek tűnjek” alapon nem védte meg idejében a saját érdekeit.
Mert bizony könnyen balekké válhat mostanság bárki, aki nagyvonalú, jóindulatú, aki a közös érdeket a sajátja fölé helyezi ahelyett, hogy megvetné a lábát, úgymond sarkára állna, és nem engedne jottányit sem a huszonegyből. Így járt az az ember is, aki ugyan nem mondható sem együgyűnek, sem hiszékenynek, mégis önmagának állított csapdát azzal, hogy egyszerűen megbízott olyan emberekben, akik nem voltak méltók a bizalmára. Pedig semmi mást nem csinált, csak egyszerűen legjobb tudása szerint tette a dolgát, hitt és bízott egy közös ügyben, közös jövőben.
Mint mondta, nem is lett volna gond, dolgozhatott volna ama közös cél érdekében továbbra is látástól vakulásig, ha adott pillanatban nem állt volna sarkára, és nem próbálta volna a maga igazáról meggyőzni ama „hiénát”, akinek egyetlen „magasztos cél” lebegett a szeme előtt: minél több profitot termelni. Ennek fényében egyből egy kellemetlenkedő kekeccé vált az, aki addig nagyvonalúságában baleknek látszott. Már hogyisne, ha annak előtte sokkal nagyobb botorságok fölött képes volt szemet hunyni, most meg egy apróságon fennakadt?! Azt viszont kevesen tudják, hogy emberünknél lassan telt be a pohár, és úgymond az utolsó csepp volt az az apróság, amin történetesen éppen akkor és ott fennakadt. Ráadásul jóhiszeműségében ez alkalommal sem a saját érdekét nézte, hanem ama közös célt. Egy dologgal azonban nem számolt a baleknek tűnő emberünk: a „hiéna” annál is amatőrebb, mint gondolta… Tanulság: ha nem akarsz baleknek tűnni, nagy ívben kerüld az amatőr „pénzgyártó hiénákat”!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!