2009. október 27., 11:152009. október 27., 11:15
Szóval, étel nevű ételt szeretek fogyasztani, és készíthetnek akármilyen ratatouille-t a franciák, mert velem nem etetik meg, de egy jó lecsó már számításba jöhet, sőt a tejes pitét is előnyben részesítem a clafoutis-val szemben. S akkor képzeljék el, napok óta, pontosabban hetek óta hallom, hogy bifidus essensist meg omega hármat tartalmazó ételféleségeket reklámoznak a tévében.
Mondom, hallom egy ideje, mióta ismét tévézek, mert ez nálam úgy működik, hogy a szobában megy a tévé, én pedig mosogatok, teszek-veszek a konyhában, mert azért épp annyira nem akarnám elektroszmoggal mérgezni magam, hogy az egész napi számítógépezés után még nézzem a villódzó tévéképernyőt is. Ezt is csak azért, mert a macskám még nem szólalt meg – de nem sok híja – s azért, hogy a hosszú téli estéken valami emberi hang is legyen a lakásban. Na szóval hallom, hogy bifidus essensis meg omega három, és kezdek morfondírozni, hogy az akkor mi is: tök vagy túrós lepény?
Mert a terméket, amit ezekkel a furcsa nevű „izékkel” dúsítottak, igencsak dicsérik a reklámban, meg a fiam is mesélte, hogy felidegesedett egy alkalommal, amikor az egyik vendége azt kifogásolta, miért nincs reggelire ilyen bifidus essensises joghurt, mert ő azt szokott fogyasztani. Az áldóját, s azt az omega háromját meg bifidus es-sensisét neki – gondoltam magamban – s már „kattantam is rá” a kedvenc internetes kereső-programomra, hogy okosodjam, mik is ezek a furcsa nevű „izék”.
S láss csodát, mit találtam: a bifidus essensis egy tejterméktermelő cég jogvédett fejlesztése és a Bifidobacterium animalis nevű baktérium DN-173010 törzsének a fantázianeve. Az omega 3 pedig egy olyan zsírsav, ami főleg a tengeri halban található. Na de hogyan és miért kerülnek mindezek a joghurtba?! És miért fogyasztanak az emberek olyasmit, amiről azt sem tudják, mi az?! Hát ezeken morfondíroztam valamelyik este és eldöntöttem, továbbra is sima joghurtot fogyasztok, mert jól megvagyok a saját „baktériumtenyészetemmel”, nem hiányzik egy idegen törzs a szervezetemből, és inkább eszem tengeri halat, mint omega hármat. Még ha olyan rettentően „menő” is ilyesmiket fogyasztani…
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.