Azonos mércét!

Ha viccesre fordítanám, azt is mondhatnám, hogy én nem szívesen megyek vendégségbe oda, ahol nem szeretnek – különben magyarok világkongresszusát is lehetne tartani a zsidó fővárosban –, de a dolog nem ilyen egyszerű, és nem intézhető el ennyivel. Hiszen nem árt el nem feledni vagy jól megjegyezni, hogy amiért Magyarországon hőbörgő csoportok zsidóznak (és cigányoznak és oláhoznak és tótoznak), ez a hőbörgés távolról sem mosható össze a magyar néppel-nemzettel, sem a magyar állammal. Ezt például Romániára, Szlovákiára, Szerbiára és Ukrajnára is érvényesnek tartom, pedig van ám itt is zsidózás és magyarozás rendesen.

Másfelől azt sem árt ismét feljegyezni, de jól, hogy a zsidóellenesség nem huszadik századi és egyáltalán nem magyar (vagy román) találmány. Mert ha csak futó pillantást vetünk az emberiség, ezen belül a zsidóság történetére, látnunk kell, hogy a velük szembeni ellenségesség, sőt gyűlölet – vallási, gazdasági, illetve politikai okokból eredően – gyakorlatilag az ókortól errefelé Európa-szerte kitapintható. A zsidósággal szembeni mai – egyáltalán nem általánosítható, de azért odafigyelést valóban érdemlő – türelmetlenség és gyűlölet nem a hozzánk hasonló, velünk-közöttünk élő, egyszerű zsidó emberek miatt létezik, hanem elsősorban azok miatt, akik gazdasági, illetve politikai megfontolásokból akarva-akaratlanul tesznek azért, hogy ez így legyen. Amiatt is, hogy Európa, egyáltalán: a világpolitika meghatározói külön mércével mérik a zsidót és a nem zsidót, túl sokszor és túl mélyen hallgatva, amikor például szóbeli, fizikai és nyelvi magyarellenes pogrom dúl a Kárpát-medence majdnem minden utódállamában, vagy amikor jeruzsálemi fociultrák tízezres kórusokban zengnek halált az arabokra.

És amikor például a nácizmus, a náci lágerek és holokauszt kötelező tantárgy, de az ugyanannyi áldozatot szedő kommunista lágerek, a vörös terror gaztettei a szőnyeg alá seperhetők. Márpedig a feszültségek enyhítése felé tett első lépés az azonos mérce használata lenne.