2009. június 02., 12:262009. június 02., 12:26
Tény, hogy a fenyegetettség érzésének keltése bevált mobilizáló fogás. Az albán fenyegetéstől tartó szerbek, a szerb fenyegetéstől tartó horvátok, a szlovák vagy zsidó fenyegetéstől tartó magyarok, a magyar fenyegetéstől tartó romák érzelmileg motivált táborokat tudtak, tudnak maguk köré építeni.
Amikor ugyanis ostrom alatt a vár, erkölcsi kötelességnek számít a várlakók közös cselekedete, a védelemben való részvétel. E választási számítás mellett az sem lehet mellékes a szövetségnek, hogy mi lesz azzal a nómenklatúrával, amelynek tagjait az elmúlt 12 év során sikerült tisztségbe juttatni.
Ha ugyanis a közigazgatási, intézményvezetési tapasztalatra is szert tett magyar szakemberek azt érzik, kolonc lett a nyakukban a tulipános identitás, könnyen megtörténhet, hogy egyéni döntéseikben a megélhetési érvek kerekednek felül. Meglehet, más pártok színeiben próbálnak tisztségben maradni, érvényesülni.
Racionális szempontok állnak hát az RMDSZ témaválasztása hátterében. A kérdés azonban e racionalitás ellenére is felmerül, vajon jót tesz-e hoszszabb távon a magyar közösségnek, ha vezetői vitatható helyzetekben kiáltanak etnikai tisztogatást? Ezt a vádat ugyanis nagyon könnyű kivédeni a politikai vetésforgóra való hivatkozással.
A magyar sirámokat könnyű úgy feltüntetni: lám, nem tudják lenyelni, hogy kiszorultak a hatalomból. Ha pedig a szövetség az etnikai arányok biztosításán lovagol, éppen ez ébresztheti fel a román pártokban a magyar szakemberek kooptálásának szándékát.
Az etnikai dimenziót minden bizonynyal csak a globális rendezés, az autonómia ügyében kellene használni. Kockázatos azt aprópénzre váltani. A magyarországi cigányság sem nyert azzal, hogy etnikai leszámolási akciónak tüntették fel a tatárszentgyörgyi roma vezető házának felgyújtását. Ha beigazolódik, hogy biztosítási csalás volt a gyújtogatás indítéka, az ügy rontotta a romák megítélését, érdekérvényesítési esélyeit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok