2009. március 11., 11:422009. március 11., 11:42
A tilos helyen parkolók megbüntetése úgy tűnik, nem elég hatékony, ha a hatóság egy új módszert alkalmaz, a vezetők tíz még újabb trükkel tetőzik. Így örök macska-egér játékban állnak a rendőrök a sofőrökkel, s Máriót játszanak a járókelők a parkoló autókkal.
A szemételhordás sem marad ki, az utcák takarítása pedig az „ahol a papok táncolnak” törvényét követi. Talán ezért is találták ki a kolozsvári takarítócégek, hogy programot készítenek a lakosság számára, melyben bizonyos időrendben takarítanak egyes utcákat. A cégek által leküldött közlemény szerint a kijelölt időszakokban tilos autóknak az utcában parkolni, ellenkező esetben elvontatják azokat.
Bonyolult programot készítettek, a központi utcákat például éjjel takarítják, a lakónegyedbelieket pedig hétköznap 14 óra körül, amikor – gondolom én – az ott lakó emberek munkában vannak autóstól. Ebbe a kategóriába esik például a Monostor negyedbeli Mehedinţi utca is, amin rögtön megakadt a szemem, hiszen egy évig laktam ott. Az utca egyik oldala 10 emeletes tömbházakból áll, darabonként 69 lakással, a másik felén pedig négyemeletesek vannak.
Ahányszor itt végigmentem, vagy csak kitekintettem az ablakon, azon csodálkoztam, milyen módszerekkel tudja az ember rávenni saját magát arra, hogy ennyire öszszezsúfolódva betonkockákban éljen huzamosabb ideig. Abba is volt alkalmam betekinteni, milyen harcok folynak a parkolóhelyekért, ha véletlenül nincs autó a járdán, akkor egy nagy betonkő vagy vas akadályozza, hogy más autók oda parkoljanak.
Ha valaki hozzám érkezett autóval, leginkább az erkélyen leskelődve töltöttük az időt, ismerősöm félóránként költöztette az autóját. A lakótársam, aki autótulajdonos volt, csak a harmadik utcában tudta parkolni kocsiját, a négysávos út szélén, pedig elvileg nekünk mint ott lakóknak jogunk lett volna egy saját parkolóhelyhez. A hét bármely napján, bármelyik órában tele van autóval az út. Lehet, csak én vagyok pesszimista, de minden elismerésem a takarítócégeké, ha sikerül tényleg szabaddá tenni ezeket az utcákat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok