2012. január 16., 09:062012. január 16., 09:06
Kezdetben Marosvásárhelyen, Kolozsváron, majd Bukarestben még valóban azok vonultak utcára, akiknek nem tetszett az államtitkár-helyettessel szembeni méltatlan államelnöki bánásmód, továbbá akik reális veszélyt látnak az egészségügy privatizációjában, a magán biztosítási pénztárak és -mentőszolgálatok megjelenésében. (Számunkra különösen szívmelengető, hogy 22 évvel a Tőkés László melletti temesvári kiállás után a lakosság képes ismét egy kisebbségi polgár, jelesül egy palesztin orvos érdekében hallatni a hangját.)
Csakhogy a megmozdulásokra hamar rátelepedett a román balliberális ellenzék, emiatt a tüntetésekre a kormány- és államfőváltó hangulat lett a jellemző. Ami önmagában nem lenne baj, csakhogy miközben az országos szinten több ezer főre tehető tömeg képes volt kiharcolni az egészségügyi jogszabálytervezet visszavonását, az ugyanolyan vehemensen követelt rezsimváltáshoz mindez még nem elegendő.
Abban a kontextusban pláne nem, hogy a jóhiszemű tiltakozók Bukarestben a futballcsapatok mindenkor balhéra kész szurkolóinak, no meg a szélsőséges politikai alakulatok szimpatizánsainak „túszaivá” váltak, és a csőcselék erőszakos fellépése nagyban kompromittálta az ügyet. Az elmúlt napok felfokozott hangulata tükrében nem is az a fő kérdés, hány napig tartanak még az Arafat-párti tüntetések, hanem hogy maradt-e mersze a Boc-kormánynak folytatni az egészségügy elengedhetetlen reformját.
Traian Băsescu retirálása alapján úgy tűnik, hogy nem, amit viszont sem a tüntetők, sem az utcai közelharcba torkollt vitát távolról szemlélő „többiek” nem könyvelhetnek el győzelemként, hiszen ez azt jelenti, hogy minden marad a régiben: a mentőszolgálatok háza táján nem jelenik meg ugyan a konkurencia, ám az állami kórházi ellátás – tisztelet a kivételnek – továbbra is csapnivaló marad, a fiatal orvosok külföldön folytatják a praxist, a magánklinikák szolgáltatásait pedig egyre kevesebben tudják megfizetni. Ami egytől egyig olyan akut kérdés, amiért még hosszú ideig lehet utcára vonulni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok