2012. december 21., 11:152012. december 21., 11:15
Hanem mindkét posztot Dan Voiculescu tölti be. Ha ugyanis megtörténhetett az, hogy az egy százalék körüli támogatottságú törpepárt alapító elnöke támasztott olyan feltételeket, amelyek az RMDSZ számára elfogadhatatlanok voltak, és ezt a PSD és a PNL elnöke elfogadta, akkor itt bizony „a farok csóválja a kutyát” minősített esetével állunk szemben. Ez ugyanis azt jelenti, hogy Voiculescu korlátlan befolyással bír a kormányra.
Az a Voiculescu, akiről jogerősen bebizonyosodott, hogy kőkeményen együttműködött a Szekuritátéval, és aki a rendszerváltás után bizonytalan eredetű pénzekből létrehozott médiabirodalmát is bevetve próbált befolyást gyakorolni a mindenkori kormányokra, pártja egyik alapdoktrínájává téve a harcos magyarellenességet. Persze a Románia nemzetállamiságát kimondó cikkelyhez való ragaszkodás most csupán ürügy volt az RMDSZ kormányon kívül tartására, mivel sem ő, sem Antonescu nem kívánt egy további féllel osztozkodni a kormánypozíciókon.
Nem mintha ez mentő körülmény lenne az RMDSZ számára, amiért tulajdonképpen szavazótáborát becsapva már előre elkötelezte magát az USL mellett. Bár a politika a kompromisszumok és a paktumok világa, ennyire azért nem kellene birkának nézni a polgárokat. A mostani pofon megmutatta, mit ér a színfalak mögötti paktumpolitizálás, az RMDSZ őszödi beszédévé avatva a hamvába holt egyezményt.
Hamarosan kiderül, mennyire hat kijózanítóan a sokk az RMDSZ csúcsvezetésére, és mennyire értékeli át eddigi szövetségesi politikáját. Bár illúzióink nem nagyon vannak, mert ha netalán hasadna az USL-koalíció, tudjuk jól, kit hívna fel először Victor Ponta. Az igazi kérdés most az, hogy a lebukás után, a körülmények ismeretében a romániai magyar polgárok hogyan értékelik ezt a stílusú politizálást, amelyet rájuk hivatkozva, az ő nevükben folytatnak már másfél évtizede.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.