2011. szeptember 20., 09:202011. szeptember 20., 09:20
Holott az előzmények és a tények ismerete egyértelműen azokat igazolja, akik szerint ez a látszat egyáltalán nem csalóka, és a szövetség hallgatólagosan már felsorakozott a kanadai befektetők mögé. Közismert, hogy az RMDSZ korábban meglehetősen határozottan ellenezte a verespataki bányatervet, általában pedig a ciántechnológiás bányászatot. A szövetség vezetőinek megannyi nyilatkozatán kívül ezt bizonyítja az alakulatnak a 2008-as parlamenti választásokat megelőző kortesprogramja, amelyben feketén-fehéren ez áll: „Határozottan ellenezzük a ciános technológiát használó bányászati tevékenységeket (figyelembe véve a megelőzés elvét, a környezetünk és természeti értékeink megóvását kívánjuk biztosítani).” Ehhez képest idén júliusban a Kelemen Hunor vezette kulturális minisztérium hatáskörébe tartozó Fehér megyei kulturális igazgatóság kibocsátotta a régészeti mentesítési bizonylatot a színesfémlelőhelyet rejtő Kirnyik-hegyre.
A döntéssel kapcsolatban őt ért bírálatokra Kelemen rendre azzal válaszol, hogy ő nem írt alá semmit, a kormány határozott álláspontja hiányában pedig nem fogja törölni a verespataki hegyet a műemlékek listájáról. Csakhogy a tárcavezető elhallgatja, hogy a kezdeményezésére a beruházó és a Kovács József vezette Országos Örökségvédelmi Intézet által köttetett, titkosított, de a bukaresti média által megszellőztetett megállapodás szerint az RMGC akkor fizeti ki a műemlékvédelemre szánt 70 millió dollárt, ha ez év végéig minden engedélyt és jóváhagyást megkap a bányanyitáshoz a román hatóságoktól. Többek között ezzel magyarázható a sietség, amellyel Borbély László környezetvédelmi miniszter sürgetett véleményezést a nyáron a magyar kormánytól a beruházásról. Az RMDSZ vezetői érzik, az alakulat számára kínos lenne a ciántechnológiás projekt nyílt felvállalása, emiatt igyekeznek áthárítani a döntés ódiumát a koalíciós partnerekre és a kormány egészére. Csak hát a rész felelőssége ettől még ugyanakkora marad, mint az egészé. És persze erősíti a látszatot.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.