2012. december 07., 07:392012. december 07., 07:39
Mint az a román honatyajelölt, aki plakátján a következő jelmondattal próbálja megszerezni a polgárok voksait: „Kevesebbet lopok, mint ők!” Ahogy az lenni szokott, a hangzatos jelszóval kampányoló jelölt nem a régi establishment tagja, hanem a Román Ökopárt jelöltje, de ez semmit sem von le a gesztus értékéből. Az illető, Gabriel Rădună elmondta: ő legalább őszintén kampányol, a jelszóval pedig a politikai osztálynak kívánt egy szimbolikus sallert lekeverni.
Azt kell mondanom, hogy a kampány telitalálat, hiszen frappáns választ ad a közvélemény politikummal kapcsolatos véleményére, illetve a politikai osztállyal szembeni elvárásaira. A közvélekedés szerint ugyanis Romániában politikusnak lenni egyet jelent azzal, hogy valaki szinte korlátlan mértékben lophat, és egy köztörvényesek őrzésére szolgált, átlagos börtön, illetve a parlament között csupán annyi a különbség, hogy utóbbiban az egyenruha öltönyből és nyakkendőből áll, és szabad a kijárás.
E vélekedés eloszlatására ráadásul a korrupcióellenes ügyészek közelmúltbeli leleplezései sem igazán alkalmasak. Ebben a közegben pedig üdítő és kivételes jelenségnek számít, ha valaki nem a közélet megtisztítása és a korrupció elleni rendíthetetlen küzdelem agyonkoptatott jelszavával kampányol, hanem azzal, hogy ő legalább hagy is valamit a közpénzekből. Szép lenne, ha a zöldpárti politikus példája nyomán más téren is elindulna az őszinteségi kampány.
Például egy vendéglős azzal próbálhatná lefőzni versenytársait, hogy már a kirakaton jelzi: itt csak feleannyi kéthetes maradékot és szóját kevernek a fasírtba, mint máshol. Vagy bármely nagy multicég azzal hirdethetné termékeit, hogy a lapostévé/okostelefon/edzőcipő/farmernadrág elkészítése során egyharmaddal kevesebb délkelet-ázsiai gyerekmunkást zsákmányoltak ki éhbérért, mint a gonosz, vadkapitalista konkurencia. Igaz, a dolognak még van egy szépséghibája.
Egy dolgot ugyanis még nem értek. Hogy van az, hogy a választók hozzáállását leképező közvélemény-kutatások szerint a bűncselekmények terén önmérsékletet ígérő jelölt, illetve pártja még csak nem is mérhető, a többiek, a régi gárda képviselői viszont biztos bejutónak számítanak?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok