2011. június 03., 09:592011. június 03., 09:59
Ráadásul mindhárom teátrum magyar. Mielőtt azonban azt hinné bárki is, hogy dagadoz a váradi kebel, amiért lassan oda jutunk, hogy az egy főre eső magyar színházak száma szinte vetekszik a budapestiekével, azt is meg kell jegyezni, hogy tulajdonképpen ugyanarról az intézményről van szó, csak rövid időn belül háromszor is meg kellett alapítani. Ami persze önmagában mégiscsak rekord, de nem biztos, hogy ezzel szeretnénk bekerülni a Guinness-statisztikákba.
Már e rovatban is szó esett ugyanis arról, hogy a megyei önkormányzat az eddig egy intézményben működő magyar és román társulatot két külön entitássá kívánja bontani, ami mind szakmai, mind anyagi szempontból természetes lépés. Csakhogy a megye román prefektusa számára egész más dolgok tűnnek természetesnek, ezen dolgok között pedig a jelek szerint nincs helye annak, hogy újabb, önálló magyar művelődési intézmény jöjjön létre. Ennek nyomán pedig azonnal közigazgatási bíróságon támadta meg a megyei közgyűlés döntését, majd amikor az újra a magyar teátrum létrehozásáról döntött, akkor azt is.
Ezért kellett harmadszor is a magyar színház megalakításáról döntést hozni – a hivatalos álláspont szerint minden, a korábbi két alkalommal a prefektus emelte kifogás figyelembe vételével. Most nem szeretnék vészmadárkodni, de ahhoz azért legalább az Alfa Centauri környékéről származó földönkívülinek kellene lennünk, hogy elhiggyük: a kormánymegbízottnak valóban csak jogi kifogásai vannak, és nem azzal van baja, hogy a színház magyar intézmény lesz. Ennek fényében pedig egyáltalán nem kizárható, hogy ismét csak talál valamilyen kreatív ürügyet arra, hogy újra megvétózza a színházalapítást. Ami sajátos játékot eredményezhet, hiszen a következő években akár rutinszerűvé is válhat a dolog, és a megyei közgyűlés minden egyes ülésén alapítanak majd egy magyar színházat.
Szóval a prefektus igyekezete visszafelé sült el: bár sajátjai előtt azzal szeretne tetszelegni, hogy ő akadályozta meg egy új magyar intézmény létrejöttét, úgy vonul majd be a köztudatba, mint az a kormánymegbízott, akinek regnálása alatt a legtöbb magyar művelődési intézményt hozták létre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!