2012. szeptember 11., 09:292012. szeptember 11., 09:29
A lépés túlmutat önmagán, hiszen bár most csupán egy „vén kommunista” ellen zajlik vizsgálat, Biszku személyében a Moszkva érdekeit maradéktalanul kiszolgáló kommunista vezetés, az egész rendszer pellengérre kerül. Ennek már 1990-ben meg kellett volna történnie, azonnal be kellett volna indítani a felelősségre vonási eljárást azok esetében, akik a kommunizmus ordas eszméjének jegyében, egy idegen hatalom kiszolgálóiként diktatúrát működtettek.
Erre igazából alig van példa – Csehországot kivéve, ahol a kommunista funkcionáriusokat még a rendszerváltás után eltiltották a közügyektől –, a vonatkozó lengyel és román törvény is késői, és mérsékelten sikeres kísérlet a kommunisták közéletből való kiszorítására. Hogy Magyarországon és Romániában miért élhettek vígan az egykori kommunista vezetők, köztudott: előbbiben békés, tárgyalásos hatalomátadás zajlott, Romániában pedig a párt másod-, illetve harmadvonala állt az észak-koreai típusú diktatúra megdöntését célzó események élére, sikerrel átmentve hatalmát.
A Biszku-ügy kapcsán fölmerülhet: miért kell egy öregembert meghurcolni? Nos, ugyanazért, amiért a náci bűnösöket is a mai napig üldözik: mert egy gyilkos, embertelen elnyomó rendszert működtettek. A két testvéri eszme – amelyek például a ceauşescui Romániában sikeresen fuzionáltak, létrehozva az etnocentrista, kisebbségellenes nacionálkommunizmust – követői ugyanolyan elbánást érdemelnek.
Amíg azonban a volt keleti blokk országaiban a Biszku-félék békésen élvezhetik állami nyugdíjukat, amíg a Che Guevara-pólók viselőit nem sújtja ugyanolyan közmegvetés és kiközösítés, mint a náci szimbólumok hordozóit, és amíg nem sikerül megértetni minden értetlenkedő nyugati politikussal és értelmiségivel, hogy hiába operál az egyenlőség szépen hangzó eszméjével a baloldali diktatúra, ugyanolyan gyilkos és embertelen, mint a szélsőjobb, addig a történelmi igazságtétel és a traumák feldolgozása is nehezebb lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok