Ahhoz képest, hogy Victor Ponta miniszterelnök szerdán azzal dicsekedett, hogy Románia a térség azon kevés országa közé tartozik, ahol helyreállt a gazdasági stabilitás, számos ágazat helyzete cáfolja ezt a kijelentést.
2013. július 11., 20:552013. július 11., 20:55
Ezek közül az egyik legkirívóbb eset az egészségügyé, ahol a pénzhiány nem csupán abban nyilvánul meg, hogy a betegek hozzátartozóinak még ma is gyakran saját zsebbõl kell megvásárolniuk a gyógyszereket, hanem abban is, hogy az alacsony bérek miatt egyre több orvos és ápoló dönt úgy, hogy Nyugaton próbál szerencsét.
Ráadásul a pénzhiány miatt gyakorlatilag kiirthatatlan a korrupció is. A hálapénz immár része a rendszernek, és gyakran elõre rögzített „díjszabás\" alapján kell a fehér köpenyesek zsebébe csúsztatni a borítékot. A tét az, hogy sikerül-e olyan bérezést biztosítani az egészségügyi személyzet számára, amely nyomán szívesebben marad itthon, és a hálapénzt sem „alanyi jogon\" követeli ki magának. Errõl persze jóval könnyebb publicisztikákat írni, mint konkrétan megvalósítani, már csak azért is, mert lehet, hogy elõbb-utóbb le kéne számolni a teljes körû ingyenes egészségügyi ellátás illúziójával, ami azonban szavazatvesztéssel jár.
Jelen formájában az egészségbiztosítási rendszer nem egyéb piramisjátéknál, amely az összeomlás szélére került, miután egyre kevesebb a befizetõ, de egyre többen használják a szolgáltatásait. Igaz, hogy bevezettek egy minimális összegû ellátási díjat, de ez a problémát nem oldja meg – a béreket ettõl nem lehet növelni, és a hálapénz is megmarad.
Ha viszont a beteggel a hálapénz formájában feketén úgyis kifizettetik az orvos fáradozásait, akkor tegyék ezt legálisan – szabott árú egészségügyi szolgáltatások mellett a kórházak költségvetésébe is több folyik be, az orvosokat is jobban lehetne fizetni, és a törvényessé tett tranzakciók nyomán az állam bevételei is növekednének. Emellett az egészségbiztosítási befizetésekbõl bizonyos szolgáltatások ingyen is igénybe vehetõek lennének. Kérdés, lesz-e a közeljövõben olyan politikai erõ, amely hajlandó lenne egy ilyen népszerûtlen, de a rendszer mûködését hosszú távon nagyobb eséllyel biztosító intézkedést bevállalni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!