Az AUR PSD-s tisztára mosási akciója

És így van most is, amikor a korábbi elutasító nyilatkozatok után most már nem zárkózott el egyértelműen az AUR-ral való együttműködéstől.

A PSD elnöke egy múlt heti interjúban ugyanis már arról beszélt: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a legnépszerűbb pártról van szó, amelynek támogatottsága 35-40 százalék körüli, hiszen nem lehet semmibe venni az AUR támogatóinak akaratát.

Igaz ugyan, hogy néhány erőtlen érvet amellett is felsorolt, hogy miért nem látja most lehetségesnek az együttműködést – az AUR vezetőinek megbízhatatlanságát és a párt Oroszországhoz, illetve Ukrajnához, valamint az euroatlanti értékekhez való viszonyulását említette –, de szavaiból világosan leszűrhető, hogy alapvetően nem tekinti szalonképtelennek a szélsőjobboldali pártot.

(Ugyanakkor nem árt sokadszor leírni, hogy ne felejtődjön el:

amikor néhány éve a PSD-hez hasonlóan kormánybuktatáshoz használta fel a szélsőjobboldali párt támogatását).

Grindeanu AUR-ral kapcsolatos kijelentései nem véletlenszerűek, nem hirtelen felindulás eredményei, hanem minden bizonnyal a kialakult politikai helyzet fényében kidolgozott stratégia részét jelentik.

Egyrészt egy kommunikációs stratégiáról van szó, amelyek célja a korábbi koalíciós partner Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az USR megpuhítása, miután azok határozatban szögezték le, hogy a közös kormány megbuktatása után többé nem lépnek koalícióra a PSD-vel.

Az, hogy Grindeanu arról beszélt: nem lehet elszigetelni az AUR-ra szavazó milliókat, egyfajta nyomásgyakorlás a PNL-re és az USR-re, amely révén azt üzeni, hogy amennyiben nem hajlandóak az Európa-párti PSD-vel koalícióra lépni, azzal az AUR hatalomra lépését segítik.

Másrészt pedig

Ugyanakkor nem valószínű, hogy a jelenlegi felállásban akarna koalíciót vagy más jellegű együttműködést a szélsőséges párttal, inkább az esetleges előrehozott választás utáni időszakra készül, vagy ha nem lesznek, akkor a két év múlva esedékes „rendes” választások utánra.

Miután jelen állás szerint amíg a PNL és az USR élén a jelenlegi vezetés áll, a két párt nem hajlandó koalíciót kötni a szociáldemokratákkal, más szövetséges után kell nézniük, ha kormányra akarnak kerülni, támogatottságuk ugyanis továbbra is csupán 20 százalék körüli, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy ez a jövőben a saját szemszögükből nézve pozitív irányba változna.

Már korábban is említettük, hogy miközben a PSD-t az „Európa-barát” pártok közé sorolják,

ezért is fogadta be gond nélkül a soraiba többek között Lia Olguța Vasilescu jelenlegi craiovai polgármestert, aki még a Nagy-Románia Pártban kezdte karrierjét.

Ennek tudható be az, hogy a PSD szavazótáborának jelentős része az AUR-ban talált új „otthonra”, miután a szociáldemokraták hitelességét korábbi támogatói körében alaposan megtépázta az addig ősellenségnek számító liberálisokkal közös kormányzás.

És ez az oka annak is, hogy Grindeanu most az AUR szavazótáborának „udvarol”, hiszen az jelentős mértékben az ő pártjától vándorolt át a populista szociális ígéretekkel és a fősodratú pártok leváltásával kampányoló szélsőjobbhoz.

Ezért aztán az AUR és szavazói irányába tett gesztussal igyekszik ár most úgy keretezni a tényeket, hogy az AUR vállalható, szalonképes pártként tűnjön fel a közvélemény szemében.

Az, hogy a párt szenátusi frakcióvezetője kijelentette: nem hajlandóak együttműködni a PSD-vel, amíg Grindeanu az elnök, inkább úgy értelmezendő, hogy alaposan megkérik az árát az esetleges együttműködésnek, hiszen ők vannak kedvezőbb alkupozícióban.

Persze az AUR szempontjából ez amolyan halogató taktika is, hiszen számukra most nem a fősodratú pártok egyikével való közös kormányzás a prioritás, hanem – a felméréseket látva – az előrehozott választások, amelyeken minden bizonnyal jelentős fölénnyel végeznének az első helyen, és a jelenleginél is komolyabb feltételeket szabhatnának a PSD számára egy esetleges kormányzati együttműködéshez.

Pláne ha már csak azért is egyre többen tartják majd kormányzásra érdemes erőnek, mert a második legnagyobb párt elnöke is azt mondja, hogy az.

Na meg azért is, mert az „Európa-barát” pártok politikusai továbbra is csak azt bizonyítják, hogy fontosabb számukra a saját politikai túlélésük és a pártérdek, mint egy életképes teljes jogkörű kormány létrehozása válsághelyzetben.