2011. szeptember 13., 06:042011. szeptember 13., 06:04
Lehetővé teszi, hogy Románia földrajzát és történelmét is magyarul tanulják az iskolások, mi több, az első magyar nyelvű földrajz- és történelemtankönyvek is kijöttek már a nyomdából. A román nyelv oktatásánál sem kell már ragaszkodni a román anyanyelvűek számára kidolgozott tananyaghoz. Magyar vidékeken idegen nyelvként, sajátos módszerekkel lehet az államnyelvet tanítani. Új magyar oktatási intézmények is alakultak a Partiumban, és az iskolák állapota is javult. Szóval a sikerpropaganda megannyi kelléke adott.
Mégis disszonánsan cseng, ha valaki a romániai oktatási rendszert kezdi dicsérni. A rendszer egésze aligha érdemel dicséretet. Ma már a magyar szülőket sem a diszkrimináció aggasztja leginkább, hanem az oktatás egészének a színvonala, a rendszer gyenge hatásfoka. Mintha süllyedő hajón sikerült volna felszámolni a néger matrózok hátrányos megkülönböztetését. Mert egyértelmű, a tanügyi rendszer teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy felhasználható tudást adjon a felcseperedőknek. Egyaránt elégedetlen a gyerek, a szülő és a tanár. A gyermekek többsége már az elemiben megutálja az iskolát, mely képtelen korszerű csomagolásban adagolni számára a tudást. A középiskolai osztályokban a túlméretezett tananyag a legnagyobb gond. Annak leadása olyan tempót diktál, amelyet csak a jobbak tudnak tartani. A többség leszakad, képtelen megfelelni a követelményeknek. És hogy leplezze a lemaradását, tisztességtelen segédeszközökkel igyekszik fenntartani a látszatot. Elégedetlen a tanár is, aki egyre erősebben érzi: elhibázta az életét a pályaválasztással. A tanári pálya mind anyagilag, mind erkölcsileg felér a csőddel. Jobbára csak azok választják, akik nem képesek többre. Az elhivatottság csak kevesek kiváltsága. Sokan keresik a rendszerből elvezető utakat.
Az idei katasztrofális érettségi eredmények kíméletlenül mutatták meg a romániai oktatás értékét, és azt is, mennyire képes ellátni az állam az oktatás területén vállalt kötelezettségeit. Ideje volt tükröt tartani. Egy a baj: a gyermekeink az áldozatok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok