A rekordok könyvébe illő esetből bűnügyi regénybe való történetbe ment át az észak-erdélyi autópálya építésének ügye.
2013. augusztus 13., 18:552013. augusztus 13., 18:55
Miután az eddig megépült 52 kilométernyi autópályáért (meg a félig elkészült berettyószéplaki völgyhídért) 1,4 millárd eurót, valamint a szerződés felbontásáért 37 millió eurónyi kötbért fizetett a Bechtelnek a román állam, ami egy ekkora volumenű munkáért rekordnak számít, most azzal kell szembesülnünk, hogy a céggel aláírt eredeti, 2003-as szerződés szőrén-szálán eltűnt, csak a 2006-os és a 2011-es módosított verzió tárható a nyilvánosság elé. Legalábbis ezt állítja széttárt karral Dan Șova nagyberuházásokért felelős miniszter.
Márpedig – hogy Rejtőt parafrazáljuk – egy több mint ezer oldalas autópálya-szerződés nem mesebeli tündér, hogy csak úgy, magától eltűnjön. Ha pedig nem a takarítószemélyzet dobta ki véletlenül, mivel azt hitte, papírhulladék, vagy nem az íróasztalát polcolta alá vele egy szórakozott irodai alkalmazott, akkor valakik szándékosan tüntették el a süllyesztőben.
Mindkét lehetőség – a véletlen és a szándékos eltűnés is – rendkívül súlyos, és minden eddiginél negatívabb fényt vet a román hatóságok működésére. Ha véletlenül keveredett el egy ekkora horderejű dokumentum, akkor az az illetékesek mérhetetlen felelősségének a bizonyítéka, és bárki is a ludas, utólag is felelnie kell érte.
Ha pedig szándékos, akkor bűncselekményről van szó. A dokumentum eltüntetése politikai érdekeket szolgálhat. Azt ugyanis 2003-ban írták alá, amikor szintén a jelenlegi kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) volt hatalmon, a dokumentum tető alá hozatala fölött Adrian Năstase, az azóta egy korrupciós ügy miatt egyszer már jogerősen elítélt akkori kormányfő bábáskodott. Ha esetleg beigazolódna, hogy a PSD a saját szennyesét próbálja így rejtegetni, az a román politika újabb mélypontját jelentené.
Bármi is az igazság, annak kiderítése az illetékesek, valamint az ügyészek feladata. Közben azonban elsikkad az egyik legfontosabb tény. Az, hogy az észak-erdélyi autópálya, amely létfontosságú a régió gazdasága, további fejlődése számára, nem épül tovább. És a kormány bejelentései szerint esély sincs arra, hogy az építése belátható időn belül újra kezdődjön. És ez az egyik legsúlyosabb bűn az itt élők ellen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!